Internew Roszik Zoltánnal

Iskolába menet, vagy csak a dolgunk után loholva, diákként vagy rohanó felnőttként nap mint nap elmentünk, elmegyünk a Múzeum előtt. Mindig is tudtuk, hogy ez “A MÚZEUM”, amin egyszer mindenkinek át kell esni. Mostanában egyre többször hallatszik ki zene, szűrődnek ki villogó fények, vagy csoportokba verődve fiatalok beszélgetnek előtte. Szerencsés újraértelmezését éljük a múzeum fogalmának. Míg régen a múzeum kinek-kinek a szintjén, de a tudásanyagát volt hivatott bővíteni, addig mára, az internet és az internetes keresőrendszerek korában nem könnyű újat mutatni a látogatóknak. Valószínűleg ennek tudható be, hogy a szarvasi múzeum fiatal igazgatója, Roszik Zoltán, így próbálja meg becsábítani a látogatókat, és ilyen rendezvények hostolásával hívja fel a figyelmet arra, hogy “halló, ez itt egy múzeum v2.0”. Ülhetne ölbe tett kézzel is, és tarthatná továbbra is Szarvas kulturális térképén fehér foltként a vezetése alatt álló intézményt, de szerencsére nem így tesz, pedig biztos, hogy nyugodtabb élete lenne. Az már az ő külön szerencséje, hogy rajta kívül a múzeum teljes gárdája fiatal, így partnerek ebben az állandó nyüzsgésben.

– Gyorsan essünk túl a kötelező kérdéseken, mint pl. az izgalmas “Mióta dolgozol a múzeumban?” címűn!
Roszik Zoltán: 1995-ben kerültem oda dolgozni, 2001. január 1. óta vezetem.

– Tényleg gyors volt. Mi változott ezalatt a majd nyolc év alatt?
Tulajdonképpen elég sok minden, például a kiállítások száma megduplázódott, 2001-ben még csak 12 kiállításunk volt, addig az idén már közel kétszer ennyi. A kiállítások mellett próbáljuk a múzeumot más úton is népszerűsíteni, tartottunk itt már komlyzenei koncertet a Várnagy családdal, legutóbb a Tessedik konferenciának adott helyet a nagytermünk, de koncertezett itt a szarvasi származású Ágoston Béla, aki fél teremnyi hangszert szólaltatott meg, a másik szarvasi zenésszel, ifjabb Mótyan Tibivel, aki tablán kísérte. Tartottak itt rendhagyó kiállítási megnyitókat is, gondoljunk csak a Halas kiállítás megnyitójára. Tartottunk itt szilveszteri bulit, de akkor azt mondtam, hogy nem lesz többet ilyen, mert utána rögtön takarítani kellett, hogy a következő nyitásra minden megint múzeumhoz illő legyen.

– Ágoston Béla és Mótyan Tibi koncertjén, amit volt szerencsém élőben is látni, volt egy kellemes meglepetésetek is a látogatóknak, mégpedig a mézes pálinka. Ez hogy jön a múzeumhoz?:)
A mézes pálinka egy felajánlás volt, mi meg kaptunk az alkalmon, gondoltuk este, miután az emberek többségének ez az utolsó programja aznap, így egy alternatív dzsesszes produkciónak a megértéséhez segítséget nyújthat egy kupicányi pálinka.

– Tanúsíthatom, hogy jól sült el az ötlet. Reméljük, hogy lesz folytatás, hiszem ezen a rendezvényen annyi ember volt, hogy nem fértek be a nagyterembe.
Igen, remélhetőleg lesz folytatás, szeretnénk a közeljövőben meghívni Béláékat még egyszer, persze ez nemcsak szándék, hanem pénz kérdés is, még akkor is, ha ténylegesen szinte csak a költségeiket fedezte a gázsi; vagy öt helyről érkezett, az egyébként életükben személyesen először találkozó “együttes”, de ebből szerintem semmit nem vett észre a közönség, ezért profik. Ezeknek a koncerteknek a szervezését szívesen átadnám olyanoknak, akik ezzel foglalkoznak, hogy ne csak a közönség szórakoztatása legyen a cél, hanem ez egy üzleti lehetőség is lehetne. Visszatérve ezekre a rendezvényekre, ezeknek a múzeum népszerűsítése, illetve a köztudatba való visszalopása a cél. Sajnos a költségeire nem kapunk pénzt, szponzorokat meg szinte lehetetlen találni. Szerecsére néhány, főleg az ismeretségi körünkből kikerülő barátunk segített, így tudtuk megrendezni ezeket az eseményeket.

– Milyen szervezésetek volt még?
Éjszakai nyitva tartás, tíztől hajnali kettőig, nagyon sokan voltak, lekapcsoltuk a világítást, gyertyákkal világítottunk, mindenki kapott egy pohár bort, nagyon hangulatos volt. Volt olyan szentesi pár, akik diszkóba jöttek Szarvasra, de meglátták a sejtelmes fényeket, bejöttek, és azt mondták, hogy ez sokkal jobb program volt, mint amit eredetileg terveztek.

– …és mennyi tartalék van ilyen párokból Szarvason, nem kellene a szentesi importra szorítkozni. Lesz még ilyen?
Igen, de lehet, hogy csatlakozunk a Múzeumok Éjszakája rendezvényhez, csak egyszerűbb hírverést csapni neki.

– Miből tartjátok el magatokat?
18 millió a költségvetésünk, ebből a dologi kiadások 4,2 milliót, a többit a kilenc ember bére és a járulékai viszik el. Bevételi oldalról nézve ennek felét a kulturális járulék ránkeső 1/3-ából, ez hozzávetőlegesen 7 millió ft, 1 milliónyit saját bevételből, 1,5 milliót munkaügyi támogatásból tudjuk fedezni. A maradékot a város adja, szerencsére a város vezetése, az egész testület pozitívan áll hozzánk, én meg próbálok minél nagyobb saját erőt mellé tenni.

– Milyen kiállítások várhatók még a közeljövőben?
A Képzőművészeti Egyetem végzős diákjainak lesz egy kiállítása, Jakucs János szervezésében. Róla azt kell tudni, hogy egy alternatív művészeti iskolának volt a diákja, amit Szarvason próbáltak létrehozni a 90-es évek végén, innen a szarvasi kötődése. Ez a kiállítás október második felében várható.

– További tervek?
Egy valószínűleg soha meg nem valósuló terv egy múzeumi kávézó. Nyugodt, füstmentes környezetben tudnál leülni beszélgetni, és mivel ez az iskolák centrumában van, számíthatnánk arra, hogy olyan diákok is beülnének egy kávéra, beszélgetni vagy akár tanulni is, olyanok akiket nem vonz a többi füstös, zajos vendéglátóhely, ezért most inkább nem is mennek sehová. Lenne több kávéféleség, mindenki ízlése szerint állíthatná össze a kávéját. Alkoholt nem árulnánk.

– Árukapcsolással egy múzeumi belépőt is adhatnátok nekik:). Elégedett vagy a munkáddal és a vonzatával?
Agyonfizetve nem vagyunk, de nyugalmas közalkalmazotti állás, mindenki szeret itt dolgozni, bár mostanában többen tartanak attól, hogy elküldik őket. Sajnos a költségvetés nagy úr, csak pályázati pénzekből lehet továbbfejlődni, amihez az önrészt az önkormányzat biztosítja. Jövőre 12-15 kiállításra van már jelentkező, nehéz szponzort szerezni, sajnos át kellett gondolni az eddigi struktúrát, miszerint a múzeum járul hozzá a kiállításhoz. Az új rend szerint a kiállító feladata és költsége lesz elkészíttetni a meghívót, ebből mi igényt tartunk minimum 30 darabra, emellett egy jelképes terembértleti díjat is kérni fogunk, és magának kell gondoskodni a szponzoráról. Mivel mecénást nem könnyű találni, a jóérzésű emberek közül azon kevés, aki tudja is támogatni a kultúrát, egy idő után telítődik velünk, és könnyebben elutasít, hogyha állandóan mi kérünk, mintha több apróbb kérés érkezik a korlátozott számú adakozóhoz.

– Most, hogy az 1 és 2 forintosok kivonásával egy csomó érme kidobásra kerül, mert nem éri meg visszaváltani őket, van ahol vitrineket állítanak fel, hogy adják valamilyen jótékony célral. Mi lenne, ha azok, akik nem akarnak bajlódni a visszaváltással, egy zacskóba téve beadnák a múzeumba és ti meg befizetnétek a számlátokra, mert ez díjmentes, ez legalább egy rendezvény alapjait adhaná. Szerinted összejönne ebből egy rendezvénnyi?