Connect with us

Irodalom

Áramszünet

Éppen a szombat esti filmet nézte, amikor minden fény kialudt a lakásban. Pillanatnyi rémület tört rá, de azután egy ilyen alkalmakra tartogatott szitokszóval elűzte az ijedtséget és feltápászkodott.
Tapogatózva a villanykapcsolóhoz ment, de ahogy sejtette, az sem működött. A sötétség kezdett nyomasztóvá válni, így elhatározta, hogy tesz egy sétát a városban a fény visszatértéig.

Ügyetlenkedve felhúzta a cipőjét, és bezárta maga mögött az ajtót. Óvatosan, a kovácsoltvas lépcsőházi korlátot markolva tipegett le a harmadikról a földszintre. Ott tanácstalanul megtorpant. Vajon merre menjen?

Rövid morfondírozás után a mozi felé indult, hogy megnézze, ott is elment-e az áram, s ha igen, mit szól hozzá az a párszáz ember, akinek így félbeszakadt a ma esti szórakozása.

Keresztülvágott egy üres játszótéren, balra fordult, áthaladt egy sötéten tátongó árkád alatt, és kiért a főutcára. Áram itt sem volt. Egyetlen ablakból sem szűrődött ki fény, s az utcai lámpák szégyenkezve hajtották le fejüket, hogy akaratukon kívül bár, de nem tesznek eleget kötelességüknek.

A Hold vékonyka karéjként függött az égen, a csillagok pedig erőtlenül pislákoltak, de még így is feltűnő volt a sok málló vakolatú, öreg ház, a járdák sebei közt kinövő fűcsomók, a rozsdás, lepattogzott festékű hinták és libikókák a játszótéren, az egész város nyomorúsága és megviseltsége.

– Mikor történt mindez? – kérdezte magában hitetlenkedve. – Mikor lett ez a város ilyen vén és törődött? Hogyhogy nem vette észre senki?

Hűvös szellő suhant végig az utcán, s ő megborzongott a magányosságtól. Rágyújtott egy szál cigarettára, és továbbindult. Cipőjének kopogása ütemesesen visszhangzott a fénytelen házak között.

Hamarosan hangok ütötték meg a fülét, hallatukra megszaporázta lépteit. A nyomasztó érzés valamelyest felengedett.

A következő sarkon meglátta a tömeget. Nem egyes embereket, hanem a sötét, forrongó masszát, az alaktalan homályfoltot.

Érdeklődve ment közelebb, s a tömeg megnyílt előtte, befogadta. Hálásan merült el benne, mert valami ismeretlen, az emberekből áradó jótékony erőt érzett, valamiféle belső melegséget, ami elűzte a lelkére telepedett komorságot.

Szavak jutottak el lassan a tudatáig. A tömeg középpontjából eredtek, onnan, ahol az energia gócpontját érezte. Egy alak állt ott, és arról beszélt, hogy az áramszünet jel, melynek hatására ma mindannyian meglátták, milyen nyomorúságos is a városuk. Hogy segíteniük kell egymásnak, így együtt, s akkor a város újra fiatal lesz.

Egyre többen és többen érkeztek, és egymás után kapcsolódtak be a forrongó masszába. Sötétben csillogó szemek, mosolygó szájakból kivillanó fogak látszottak csak. A szónok beszélt és beszélt, s a hatalmas távlatokat megsejtvén a tömegen lassan eufória ömlött el.

Hirtelen visszatértek a fények, s az emberek úgy zárultak össze, mint az érzékeny virágszirmok a hidegben. Ahol előbb még a szónok állt, most senki nem volt.

Egy ideig idegenül, zavartan álldogáltak, senki nem mert a másik szemébe nézni. Valami még vibrált közöttük, az előbbi érzés maradványa, de lassan az is eloszlott. Végül egy testes, ősz hajú férfi törte meg a csendet.

– Hát akkor… – mondta, s megfordult, hogy a tömegen keresztülfurakodva hazainduljon.

A csoport pedig lassan oszlani kezdett – kisebb csoportokra, azok még kisebbekre és még kisebbekre és tovább, míg végül vénségesen vén és magányos emberek tértek vissza fényben fürdő otthonaikba.
 

Click to comment

You must be logged in to post a comment Login

Leave a Reply

Kiemelt

Hirdetés

Archívum

2008. február
h k s c p s v
« nov   Már »
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
2526272829  

Kategóriák

Friss

Connect