Cigányok, akiket szívesen látunk…

adatkozlo
…a mieink elmentek Bódi Gusztira

Suttyomba Zenei Fesztivál, Szarvas. A műsor szerint fellép a Szászcsávási Adatközlő Cigányzenekar Erdélyből. Kollégákat sejtek. Megérkezik hat, egyszerűen öltözött cigányembert, semmi arany, napszemüveg, notebook, csak fekete nadrág és mellény, fehér ing. Felénk ez szokatlan. Jó-jó, de hogy lesz itt adatközlés? Három prímás, két kontrás, egy bőgős. A zeneszerszámaikat vastagon belepte a gyantapor. Adatra utaló nyom még mindig sehol. A nagybőgős vonója olyan, mintha jövetben faragta volna ki egy cseréplécből (de komolyan). Hangolnak és elkezdik az adatot közölni. De hogy!

A hegedűket nem az állukhoz teszik, hanem függőlegesen az arcukhoz. Időnként hangszert cserélnek, a bőgős kicsit furcsán fogja meg hangszerének makettjét, de pár másodperc múlva már barátok. Később táncolnak kicsit, ez sem áll nekik rosszul, de inkább zenéljenek. Az egyébként nem túl nagy számú közönség nem fogy, sőt mikor a banda kísérletet tesz a távozásra, akkora vastaps tatja őket vissza, hogy kénytelenek ráadni. Rajtuk nem múlna a további hosszabbítás sem, de a hangtechnikus, Kegyetlen Béla nem engedi, hogy az utána következő együttes műsora csússzon, így mindenki hazaindul. Rock ezután? Még a fülem is bedugom, hagy csengjen benne kicsit még az adat, ne rontsa el semmi.