Disznólkodni szabad – de csak szépen!

lovy120

Reng a búzakalász az alföldi rónán,
ott arat egy legény, arra jön egy szép lyány.
Rákacsint a legény, leteszi a kaszát,
Nadrágjába nyúl, és kiveszi a
– kaszakövet.
 

Az eső ellenére a mai nap a nagy tömegeket megmozgató bemutatók napja volt. Megtelt a Múzeum díszterme, eljöttek a barátok, tisztelők, irodalomkedvelők, hogy jelen legyenek Dr. Molitorisz Pál Lőwy Árpádról, alias Réthy Lászlóról írt könyvének premierjén. Az elsőkönyves író már harminc éve Lőwy költészetének nagy kedvelője, így, mikor rátört a nyugdíjas kor, nem vesztegette idejét, tollat vagy billentyűzetet ragadott, és ennek eredménye a most bemutatásra került „Mert Lőwy ember és poéta volt” című kötete. Az eseményt Dr. Demeter László vezényelte, aki kb. ötven éve csodálkozott rá először Lőwy verseire.  A bemutatón részt vett Réthy László leszármazottja, Réthy László is. Lőwy verseit Brachna Irén tolmácsolta. A kiadvány a Digitális Kalamáris gondozásában került kiadásra.

Befejezésül álljon itt a teljes Lőwy-vers.
 

ÚJÉVI KÖSZÖNTŐ

 - megjegyzés:
    szilveszteri bolondságok –
    beugratós badarságok.
 

Elérkezett végre a várt Újesztendő!
Kívánom, hogy hozzon sok jót a jövendő!
Kövér, tiszta búzát arasson a kasza,
És minden magyarnak jól álljon a
– nyakkendője!

Hazánk boldoguljon, virulj magyar népem!
Székesfővárosunk épüljön ki szépen!
Terjedjen az erény, vesszen, ami durva!
Minden utcasarkon álljon egy-egy
– hirdetési oszlop!

Kopasz koponyával, görnyedő derékkal
Sok vén sportman a testkultúráért él-hal.
Ám, de másnap masszőr dörzsöli az inát,
Így jár, aki nagyon szereti a
– baracklekvárt.

Megáradt a Duna, nézni is rettentő,
Elveszett száz lélek, bedőlt sok háztető.
Még az öreg Gellért hegye is megingott,
Mert Kovács kapitány olyan nagyot
– füllentett.

Az én kedves, drága Elemér barátom
Reggel sokszor sápadt s levert, amit látom.
Kérdem tőle múltkor: Mért vagy oly aszott?
Bágyadtan mondja, hogy egész éjjel
– fájt a foga.

Május van, tavasz: a szerelem hónapja,
az ébredő vén föld új ruháját kapja.
Ember is, állat is örül a tavasznak,
s lenn a Duna-parton a kutyák is
– örülnek.

Reng a búzakalász az alföldi rónán,
ott arat egy legény, arra jön egy szép lyány.
Rákacsint a legény, leteszi a kaszát,
Nadrágjába nyúl, és kiveszi a
– kaszakövet.