Besztercebánya

besztercebanya

Besztercebánya (szlovákul Banská Bystrica) a Garam mentén fekszik, a Beszterce torkolatánál. Az egykori bányászváros ma Közép-Szlovákia központja. Nevét a Beszterce-patakról kapta. (A ’’bystrica’’ szláv szó, jelentése: gyors folyású patak.) Nevének utótagja ércbányáira utal.

A várost a németek alapították a 12. században. 1263-ban említik először ’’Byzterchebana’’ néven. Városi jogait IV. Bélától kapta, aki a tatárjáráskor elpusztult települést türingiai szászokkal telepítette be.

A legjelentősebb bányavárosok egyike volt. Első erődítményei a gótikus plébániatemplom körül épültek a 14. században, a városfalakat a 15. században emelték. Itt tartották a Buda visszafoglalása (1586) utáni első országgyűlést. 1620-ban Bethlen Gábort az országgyűlés itt választotta királlyá. 1678-ban és 1680-ban Thököly Imre serege, 1703 őszén Rákóczi kurucai foglalták el.

1910-ben 10 776 lakosából 5261 magyar, 4388 szlovák, 879 német. A trianoni békeszerződésig Zólyom vármegye Besztercebányai járásának székhelye. 2001-ben 83 056 lakosa volt, 95%-ban szlovák nemzetiségű.

Besztercebányát napjainkra műemlékvárossá nyilvánították. A város főterén található Szűz Mária római katolikus temploma, amely eredetileg a XIII. századból származik, akkor román stílusú volt. Többször átépítették, a XIV., XV., és XVI. században. Az 1761-es tűzvész után belsejét későbarokk stílusban alakították ki. A templomban található az értékes Szent Borbála szárnyas oltár Lőcsei Pál mester műhelyéből, egy gótikus keresztelő kőkád, egy dombormű, valamint Mária Magdolna szárnyas oltár a XV. század végéből.

A város további értékes műemlékei: a Mátyás-ház, Bányász-bástya, Szlovák templom, Pap-bástya, Szent Erzsébet kórháztemplom, a városháza, valamint gótikus és reneszánsz stílusú polgári házak. (Thurzó ház, Benyicki ház stb.) A paloták többsége egy-egy magyar főúr nevét viseli. Ez - a város múltját tekintve - megtévesztő is lehet. A vidék elsősorban szlovákok lakta vidék volt, de a földbirtokok többsége magyar főurak tulajdonában volt. A társadalmi tagozódás: magyar főúr, szlovák jobbágyok - önálló államiság nélkül. Ez a történelmi tény kihat napjaink szlovák nemzetiségi politikájára is.

A felvételeket K. Szarka Judit és Barcsikné Vostjár Éva készítette.