A cseszneki vár

csesznek

Barangolás Magyarországon

Veszprém megyében, a Bakonyon keresztül, a Veszprémből Győrbe vezető országút mentén, festői környezetben, a Vár-hegy kelet-nyugati irányában húzódó mészkőszirtjének éles gerincén áll a még romos állapotában is páratlanul szép, XIII. században épült gótikus cseszneki vár.
A több mint 700 éves vár virágkora Zsigmond király uralkodásának idejére, a XV. századra tehető. Ekkor a várat birtokló Garai család impozáns megjelenésű, gótikus lovagvárrá építette át az addig alacsony, belsőtornyos kis várat. Hadászatilag, országosan is kiemelkedő szerepet először a török időkben, majd később, a Rákóczi-szabadságharc idején kapott. Utolsó tulajdonosai az Eszterházyak voltak, akik a XVIII. század közepére barokk várkastéllyá bővítették. Az 1810. évi földrengés nagy károkat okozott az épületegyüttesben, majd az 1820-as, villámcsapásból eredeztethető tűzvész okozta a vár végső leromlását.

A cseszneki vár pazar szépségű romjai napjainkban is a turisták kedvelt kiránduló-helyei közé tartozik. 

* * *

E sorok írója komoly internetes előtanulmányok után vágott neki az útnak, mégis érték meglepetések. Amikor reggel 6-kor kidugta az orrát az ajtón, és azt látta, hogy Vörösberényben éppen csak virrad, sötét fellegek tornyosulnak az égen, a hőmérő pedig 6 fokot mutat, semmi sem ingerelte igazán a felkelésre, hacsak az nem, hogy két alkalommal ezen okok miatt már megfutamodott. Így hát – önbecsülését megőrzendő – bebuszozott Veszprémbe, felszállt a Veszprémvarsányba induló vonatra (amelyet két éve már meg akartak szüntetni, de azért még jár, igaz egész nap csak egy vonatpár közlekedik, az is igen hülye időpontban, persze, hogy nincs utasa). Itt alaposan kiképezte a kalauz meg egy utas, hogyan érheti el a cseszneki várat.

Leszállt a Csesznek-Porva megállóban, amelyet senki nem használ, mert mindkét község 5–6 km-re van – ellenkező irányban – a megállótól. Itt talált egy gazdátlan épületet, a Cuha-patak gyönyörű völgyét, körben pedig mindenütt hegyeket és sáros, pocsolyás utakat, mert éppen akkor állt el egy hatalmas zápor. Egyetlen lehetősége maradt: elindul egy murvával felszórt erdei úton, mert ott legalább nem lesz (nagyon) sáros. Sehol egy lélek, sehol egy tábla. Az elágazásoknál – ösztönei alapján – mindig jobbra tartott, lesz, ami lesz, az út valahová bizonyosan vezet. Kétórás gyaloglás után, amikor még azt sem tudta, hol van, merre jár, hová jut és meddig kell még menni – nagy meglepetésére –, előbukkant egy drótkerítés mögül a cseszneki vár. Örömében leereszkedett a faluba, megmászta a Kőmosó-szurdokot (nem minden szorongás nélkül), majd 150 kemény forintok árán bevette a cseszneki várat, amelynek két órán át egyetlen ura és lakója volt, mivel a megbízott várkapitánynak csak a birkáit és kecskéit látta. Miután kedvére kilövöldözte magát (a zsákmány alant látható), felkereste a vár tövében lévő vendéglőt. Az L. vendéglő által ígért, kemencében sült csülökből csak a csukott kemencét és a vendéglő zárt ajtaját (no meg az étlapot) észlelhette, ezért megette a hamuban sült, madárlátta almáját, és ismét leereszkedett a faluba. Összebarátkozott a falu aprajával-nagyjával, majd a Suttony megállóban buszra szállt, hogy megtérjen kies szállására.

Nem mellesleg: az út gyönyörű volt, a vár – romjaiban is – lenyűgöző; a cseszneki emberek (kicsik és nagyok) barátságosak és segítőkészek. Meg kell őket látogatni. Nem mindennapi élményben lehet részük. És nyáron talán kemencében sült csülköt is ehetnek.
 
A Vár egész évben, mindennap  fogadja a látogatókat! Elérhető: gépkocsival a 83. sz. Veszprém–Győr főúton; autóbusszal (Suttony megállónál kell leszállni); a Veszprém–Veszprémvarsány szárnyvasúton: a Csesznek–Porva megállótól a festői szépségű, hegyes-völgyes turistaúton 5–6 km-es gyalogtúrával. 
 

Szerkesztette, írta és a felvételeket készítette: Kutas Ferenc