in

Anyu, tüntetni megyek

Rövid ünnepség keretében csendben lezajlott az október 23-án szokásos megemlékezés és az azt követő koszorúzás. Babák Mihály ünnepi beszédében felidézte gyermekkorát, mikor az orosz tankok lánctalpának csikorgását hallva nagyanyja az ágy alá bújtatta a gyerekeket, ill. a fővárosi eseményekről, majd felolvasta Claire Kenneth: Anyu, tüntetni megyek című versét, végül elhelyezésre kerültek az emlékezés koszorúi.

Vélemény, hozzászólás?

“Menjünk innen minél messzebb”

Földesi Zoltán közleménye a volt KISZ üdülőről