Az Év Jegyzője lett az Év Embere

Szarvas város jegyzője, dr. Melis János, aki 2008-ban az Év Jegyzője cím kapcsán volt a Hét Embere a Békés Megyei Hírlapban, a közönségszavazáson az Év Embere címet nyerte el. A díjakat egy Battonyán rendezett ünnepség keretében vehették át a díjazottak február 3-án, kedden.

– Ez az év is jól kezdődik?
– Igen, és nem csak emiatt a díj miatt. Legfontosabb év eleji munkánk, a költségvetés készítése elfogadása. Szarvason idén is azt mutatják az előkészületek, hogy stabil lesz a város gazdálkodása, az országban és a világban tapasztalható nehézségek ellenére.

– Lassan talán már hozzászokik az országos és megyei elismerésekhez.
– Nem lehet és nem is szeretnék ehhez hozzászokni, mert bár jól esik, változatlanul az az álláspontom, hogy nem ebből áll az életem, nem az a dolgom, hogy újságok címlapján szerepeljek.

– Az Év Embere és az Év Jegyzője díj mögött is emberek, szavazatok állnak, ezt miként értékeli?
– Nagyon köszönöm azoknak az embereknek, akik vették a fáradságot, hogy akár az interneten át, akár a Hírlapot megvéve postai úton szavazatukkal kifejezték az irántam érzett szimpátiát. Kollégáim, családom, barátaim, régi és új ismerőseim, vagy fogalmazhatnék úgy is, hogy egyszerre mozdult meg Szarvas és Kondoros ez ügyben. A „kétlakiság” ebben az esetben hasznomra vált.

– A díjat átvéve milyen gondolatok futottak át fejében?
– Amint azt a díjátadón meg is fogalmaztam, egy magamfajta közhivatalnok egy egész életpályát leszolgálhat anélkül, hogy a közösség róla, mint emberről alkotott véleménye a tudomására jutna. Megtisztelő volt, hogy ötven megyei kiválóság között szerepelhettem, akikkel szívesen megismerkednék közelebbről is, hiszen saját szakterületén valamennyi jelölt elismerésre méltó teljesítményt mutathat fel. Azt hiszem valamennyiünk szavazatában a minket ismerő közösségek összetartása mutatkozott meg. Szarvason és Kondoroson is úgy érzem egymást ismerő, figyelemmel kísérő, az eredményeket elismerő lakosság él. Ebben a díjban is benne van Szarvas sikeressége, Kondoros eredményei, az összetartozás. Hogy ilyen sokan vették a fáradságot, hogy szabadidejükből arra áldozzanak, hogy rám szavaztak, kimutatva ezzel a munkám és talán személyem iránti megbecsülésüket, felbecsülhetetlen érték számomra. A magamfajta közszolga általában nem is kerül közelébe az efféle megmérettetéseknek, s hogy nekem részem lehetett benne, mégegyszer köszönöm mindenkinek, aki szavazatával támogatott.