Connect with us

Blog

Mi a baj a férfiakkal?

Ezt a kérdést naponta több ezer nő teszi fel magának, barátnőjének, az anyjának, stb. Valóban baj van a férfiakkal, vagy egyszerűen valamit elrontottunk mi nők? Egyáltalán mi számít bajnak? Honnan tudhatjuk, hogy mi bocsátható még meg, illetve miben vagyunk mi is ludasak?

Először is szeretném leszögezni, hogy nagyon örülünk a férfiaknak. Jó, hogy vannak, hogy erősek, hogy megvédenek minket, hogy előre engednek az ajtóban, hogy virágot hoznak, hogy állják a cechet a randevún, hogy fel- és lesegítik a kabátunkat és elhalmoznak bókokkal. Vagy nem így volna? Nos, ideális esetben talán igen, de legyünk őszinték, nehéz olyan férfit találni, aki minden áldott nap kifogástalanul teljesíti a női elvárásokat. És már meg is érkeztünk az első nagy csapdához. Az ELVÁRÁSOK!!!

Egy barátom szerint egy férfi azért veszi el a nőt, mert olyannak szereti, amilyen. Egy nő azért megy feleségül egy férfihoz, mert meg szeretné változtatni, ugyanis csak részben, de elég jó százalékban felel meg az elvárásoknak. Hölgyeim, eszetek ágában se legyen megváltoztatni egy felnőtt embert, mert nem fog működni!!! Ha önszántából egy férfi, vagy bármely más felnőtt ember nem akar változni, akkor nem is fog! Fogadjátok meg a tanácsom, hálásak lesztek még érte. Fogadjátok el a férfit olyannak, amilyen, de ne akarjátok átnevelni, átformálni. Milyen jogon tennétek? Ha nem felel meg az elvárásaitoknak, akkor keressetek még tovább a potenciális partnerek között, ne menjetek bele egy eleve halálraítélt kapcsolatba.

Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy melyek azok a tulajdonságok, szokások, amelyek még, vagy már nem viselhetők el. Egy barátnőm szerint az emberek semmihez sem ragaszkodnak annyira, mint a rossz tulajdonságaikhoz, szokásaikhoz. Nem tudom, és nem is akarom ezt a határt megszabni, döntse el mindenki, hogy mi az, amit még elvisel.

De uraim, ez nem lehet mentség a lustaságra, igénytelenségre, durvaságra. Nézzünk szembe a tényekkel: ha már megállapodott párkapcsolatban élünk, akkor hajlamosak vagyunk az elkényelmesedésre, és ez igaz mindkét nemre. Elmaradnak a meghitt együttlétek, a beszélgetések a mindennapi gondokra korlátozódnak Nehéz munka a hétköznapokban megtartani a szerelmet. Találjuk meg a módját annak, hogy miként lehet a kapcsolat tüzét, szenvedélyét életben tartani. Uraim, megsúgok egy egyszerű dolgot. A nők alapvetően ROMANTIKUS lények. Ha havonta legalább egyszer-kétszer virágot adnak szívük hölgyének csak úgy, vagy megjegyzik, hogy milyen csinos aznap, esetleg gyakran, de őszintén elmondják neki, hogy mennyire szeretik őt, milyen jó anya és milyen jó feleség, akkor egy-egy ilyen apró gesztussal be lehet aranyozni a nők szívét és napját. Ugye milyen egyszerű? De figyelem: legyenek őszinték! 

A hamis elvárások, és a romantikus gesztusok elmaradása után az egyik lehetséges problémaforrás a hálószobában keresendő. Egy egészséges férfi gyakran vágyik a szexre, amit nem biztos, hogy mindig meg tud kapni szíve hölgyétől. Ugyanakkor nekünk nőknek nem mindig van kedvünk a SZEXhez: erotikaéhségünket az intimitás (csókolózás, simogatás, stb.) is csillapíthatja. De nem hibáztatom a férfiakat, amikor a folyamatos elutasítások után (szívükben bűntudattal) kifelé kacsintgatnak a kapcsolatból. Ez persze nem mentség, mert senki sem szereti, ha megcsalják. Mert az ágybeli problémák is orvosolhatók.

És itt vagyunk egy újabb problémánál. Ez a KOMMUNIKÁCIÓ hibája, vagy hiánya. Ha valami gondunk van, akkor beszéljük meg. Ezzel már félig meg is oldottuk a bajt. Ne duzzogjunk, mint egy sértődött gyerek, hanem bökjük ki, hogy mi nyomja szívünket, mert senki sem gondolatolvasó. Mondjuk el bátran, hogy mit szeretnénk, hogy lenne jó. Ha az ágyban ezt megtesszük, akkor más esetekben miért nem? Időzítsük a beszélgetést semleges alkalmakra, amikor társunk is pihent, nyugodt, és maradjunk higgadtak. Őszintén el kell mondanom, hogy a nők sokszor lelketlen, primitív élőlényeknek nézik a férfiakat, és nem gondolnak bele, hogy ők is érző lények, őket is meg lehet bántani, az ő lelkükbe is bele lehet gázolni. Számtalanszor tapasztaltam már, ahogy elkeseredett nők ostorozzák a barátjukat/ férjüket/ pasijukat a létező összes rossz tulajdonsággal felruházva őket, csupán azért mert nem tudják összehangolni a közlendőiket. Tudom, hogy mindannyian mások vagyunk, de elsősorban emberek vagyunk, s csak utána vagyunk nők és férfiak.

S ha már itt tartunk, akkor elmondom, hogy a nők férfit akarnak és nem egy nagy gyereket. Uraim, tetszik, vagy nem tetszik, de otthon is viselkedni kell. Egy férfinak pedig példát kell mutatnia. Vagyis pakoljon el mindenki maga után, és valóban, tényleg nem vágykeltő a szoba közepén otthagyott ruhakupac, körítve néhány napilap maradványaival. A feleségük, élettársuk nem az anyjuk, nem a cselédjük. Viselkedjenek felnőtt férfi módjára.

Végezetül pedig mi mást is mondhatnék, mint hogy szeressük és tiszteljük egymást, legyünk türelmesek és megértők, de ne adjuk fel az önbecsülésünket sem.

Nóra

U.i.: szerintetek mi a baj a férfiakkal? Várom véleményeiteket. Jövő héten pedig a nőket vesszük górcső alá.       
{jomcomment}

Click to comment

You must be logged in to post a comment Login

Leave a Reply

Kiemelt

Hirdetés

Archívum

2009. október
h k s c p s v
« Sze   nov »
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031  

Kategóriák

Friss

Connect