Dr. Dundre és a belga harcos

drjcvd

Van egy haverom, aki nem is tudta, hogy Jean-Claude Van Damme egész nyáron Szarvason lógott. Hol él ez? Elég volt csak délelőttönként benézni a Turul kerthelyiségébe, ott itta a kezdő gyógysöröket. Jó, persze, vannak, akik nem akarnak tudomást venni a magától értetetődő dolgokról, nem kell rájuk haragudni, ők legalább egy kicsit hátráltatják a rohanó világot, hogy azért annyira ne száguldozzon. Egyébként Bugyánszky Erzsike néniék rokona Jean-Claude Van Damme. Erzsike néninek az egyik unokahúga kiment anno Amerikába, azután meg visszajött. Neki semmi köze Jean-Claude Van Damme-hoz. Jean-Claude Van Damme ugyanis belga.

Mindegy, ezek csak részletkérdések. Jean-Claude Van Damme (szeretem az ilyen hosszú nevű főszereplőket, ugyanis terjedelemre fizetnek a cikkeimért) szóval Jean-Claude Van Damme nem csapott szét senkit esténként. A helyi kidobók egyszer finoman szóltak, neki, hogy öcsike, záróra, de ő nem hepciáskodott. A Nonstop Csemegében betárazott magának még pár doboz biztonsági sört, majd lecsoszogott Bugyánszky Erzsike néniék telkére. Bedobva hagyta a botokat, csak elrejtette a nádasban, nehogy a halőr kiszúrja, hogy már megint a senki horgászik, mert azzal nem lehet ordibálni a párás éjszakában. Törpeharcsákat fogott, rengeteget. Ti nem ettetek Jean-Claude Van Damme törpehari kolbászából? Bugyánszky Erzsike néni még árulta is a piacon augusztusban. Nem sokat adott el belőle. Tudjátok, hogy megy ez, az igazán jó dolgokból mindig kevés fogy. Mikor vettél utoljára hullámpalát? Na ugye, pedig a hullámpala az elég jónak számít. 

Jean-Claude Van Damme-mal a helyi villamossági boltban futottam össze még júliusban. Papucsban volt, kinyúlt atléta, rövidnadrág, derekán oldaltáska. Váltottam is neki egy húszezrest, mert nem tudtak visszaadni. Azt monda, ez a zseton még a Tökéletes katonából van. Nem, mintha érdekelne, de ő mindig ilyen közlékeny, ha leugrik Szarvasra. Ceruzaelemet vett, lemerült a zseblámpája. Nem játssza az eszét, olyan ő, mint mi, egyszer neki is lemerül a lámpája, gyakran másnapos, megizzad, ha beüt a kánikula, és neki is tetszenek a pultos csajok. Oltja is őket minden este, főleg, ha van benne löket.

Jean-Claude Van Damme-mal volt még egy közös kalandom. A Damjanich utcában tekert, jó félig volt, kicsit kacsázott a bringával, amikor a házunk előtt ledobta a láncot a 25 éves Camping bicaja. Nyitva volt az ablak, mert szellőztettem, és hallom, hogy valaki belga akcentussal iszonyúan káromkodik. Nem idézem, mert Jean-Claude Van Damme ezt is levédette a „Soha nem kaptok el” mellett. Kimentem, mondom, csak segítek már neki. Nem azért, mert híres, meg üt, ha felbugyog benne az igazságérzet, hanem mert ilyen aranyos is tudok lenni. Mindegy, megbütyköltük a bringáját, amikor is Dr. Dundre épp hazafelé tartott a délutáni portyájából. Jean-Claude Van Damme-nak rohadtul megtetszett a kis tigrisem. Kövér, mondta, de ha odaadom neki egy idényre, kigyúrja. Kigyúratja. És elvitte. Már bánom, mert hiányzik az orvos a családból, még ha macska is az illető, de ha arra gondolok, hogy a macskám szín izom kandúrként tér vissza a jövő nyáron, akkor azt mondom, megérte.

H. Cs.

Ezek az írások álhíreket tartalmaznak, azaz kijelentem, hogy semmi sem igaz belőlük. Minden hasonlóság a szarvasi valósággal csupán a véletlen műve. A szereplők kitalált személyek, nincs szándékomban utalni semmilyen ismert és ismeretlen helyi lakosra, eseményre, intézményre, búgócsigára. Nincs megfejtés, nincs kétértelmű megjegyzés, csupán a könnyed szórakoztatás az egyetlen szándékom.

{jomcomment}