Jozefine szarvasa

szarvas100106

Szarvas vándor szobrai 1. rész

1911-ben Gróf Bolza Pál különleges ajándékkal szerette volna meglepni feleségét, Jozefine-t a nevenapjára. Mivel nem egy kisstílű ember volt, így eszébe nem jutott holmiféle ékszerre gondolni ajándék gyanánt. Ő egy szarvas szobrot állíttatott kertjébe, méghozzá egyetlenegy éjszaka alatt. Hogy a meglepi hogy sikerült másnap reggel, arról nem szól a fáma, de a gróf lokálpatriotizmusát hűen tükrözi az a tény, hogy a következő mondatokat vésette a szobor talapzatára:

-Városunk neve

-Házam kincse

-Kertem dísze

-A határban élő szarvas nincsen

(Dénes Mátyás, az egykori asztalinas visszaemlékezései szerint)

Talán ha őseink sejtették volna utódjaik szándékait, akkor nem Ceresnek a földműves istennőnek, hanem Mercuriusnak, a vándorok istenének állítanak szobrot az egykori Piac téren…

Mese habbal, mondanánk ma. Igen, a névnapi ajándék sztorira nincs egyelőre bizonyíték, de a feliratok egyikét egy, a közelmúltban előkerült fotó bizonyítja. Ezen a fényképen tisztán olvasható: VÁROSUNK NEVE.

A büszke gímszarvas szobor majd negyven évig nézhette maga előtt a szelíden hullámzó holtágat és a gróf közben szép kis kertet varázsolt köré, talán így is ápolva a korán elveszített felesége emlékét. Majd az ötvenes években valakinek eszébe jutott, hogy ez a szobor milyen jól mutatna valahol a belvárosban. Tervéhez sajnos talált támogatókat is és a szarvas hamarosan a Szabadság utca akkor még igen gyér forgalmát nézhette eztán. Helyét a Tanácsháza keleti szárnya előtt jelölték ki, majd valami okból kifolyólag később átkerült pár méterrel arrébb, a mai helyére. 

Azóta eltelt még ötven év, közben a szobor környezete folyamatosan változott. A háta mögött felépült a központi ABC, a SZÁT irodaháza, a “fehér ház” és jobboldaláról sajnos örökre eltűnt az úgynevezett Károlyi kastély. Ma a Szabadság utca forgalmát már senki sem úgy jellemezné, hogy gyér és ha a szobroknak is van lelkük, talán szegény szarvas egyre gyakrabban kívánkozik vissza eredeti helyére, a grófi kastély parkjába.

 

Források:

Dr. Kutas Ferenc: Emberközelben (Szarvasi Krónika 6. szám 1992)

Dr. Szilvássy László: Gróf Bolza Pálról, családjáról és a szarvasi Bolza-kastélyról

 


{jomcomment}