in

„Budapest, Budapest, te csodás…”

Benkás kirándulás a fővárosba

2010. január 29. Kirándulás Budapestre, a Parlamentbe. Ismét január, ismét kirándulás és ismét a Parlamentbe. Ismét, ugyanis már évek óta a január végi kirándulásunk egyik célja a Parlament. A többi program változó.

A kirándulást 40-45 főre számítva kezdtük el szervezni, arra gondolva, hogy egy busz elég lesz az érdeklődőknek. Rövid időn belül kiderült, hogy vagy egy rugalmas, nyújtható oldalú buszra van szükségünk, vagy rendelünk egy másik autóbuszt, vagy esetleg 10-15 gyerek helyhiány miatt nem vehet részt a kiránduláson. Ezt természetesen semmiképpen nem szerettük volna, így 29-én reggel 7 órakor két autóbusz gördült ki az iskola elől. 65-en – plusz a két sofőr – bíztunk abban, hogy az időjárás kegyes lesz hozzánk és megajándékoz bennünket valami szép idővel. Nem hiába reménykedtünk! (Így utólag meg különösen szerencsések voltunk azon a napon, tekintettel a következő nap rendkívüli időjárására!)

Kellemes napsütésben érkeztünk meg a Deák térre, az első programunk helyszínére. Itt egymás mellett három olyan intézmény is található, ami az evangélikus élethez szorosan kapcsolódik. A Deák téri Evangélikus templom és az Evangélikus Gimnázium épülete között szinte eltörpülve az Evangélikus Országos Múzeum húzódik meg. A múzeum épülete ugyan kicsi (kb. 120-130 m2), mégis a látogatók a magyar, a szlovák és a német evangélikusok életéről igen átfogó képet kaphatnak. A kiállítás megtekintése után átsétáltunk a téren álló templomba, ahol a múzeum tárlatvezetője (ő kísért át bennünket) mondott néhány érdekességet a templomról. Ezután rövid séta következett a Duna-parton, mert 12.30-kor „várt ránk” az ország háza. A csoportból már többen voltak velünk tavaly is sőt, vannak, akik már harmadszorra jöttek, mégis, a Parlament mindenkit „megfog”. Picit hamarabb érkeztünk, így a kordonnál várni kellett egy kicsit. Az ott álló kis katona szinte meglepődve mondta, hogy a várakozás ellenére milyen fegyelmezettek a gyerekek, pedig elég sokan vannak. Bezzeg a délelőtti felnőtt csoport…………..! Őszintén szólva, jól esett ez a pár szó, mert valóban, a gyerekek mindvégig nagyon fegyelmezettek voltak. Belépve a Parlament épületébe az átvizsgálás mindig okoz némi derültséget, de pár perc elteltével már szinte megilletődve jártuk be a hatalmas és gyönyörű épületet.

Az idő múlását csak a gyomrunk korgásán vettük észre. A WestEnd City Centerben mindenki csillapíthatta az éhségét, szomjúságát, aztán irány a Nemzeti Színház. Lenyűgöző. Kívülről is és belülről is. Az idegenvezető először bemutatta a színház azon helyiségeit, amelyek látogathatók. Két próba közötti időben mentünk, így a színpadon ott voltak az éppen esedékes darab („A jég”) díszletei. Kipróbálhattuk a díszpáholy kényelmes székeit, megtudva azt, hogy az utóbbi idő leghíresebb vendége a Nemzetiben a belga királyi pár, valamint Sólyom László köztársasági elnök és felesége volt. A földszinten megnéztük azt a kis kiállítást, amelyik a régi Nemzeti Színházból villant fel pár pillanatot. Végül a mínusz 2. szinten a kamaraszínház színpadát és nézőterét néztük meg. Közben a gyerekek rácsodálkoztak a nemzet színészeit bemutató arcképcsarnokban a számukra szinte teljesen ismeretlen színésznagyságokra. Egy ígérettel, mely szerint rövidesen nézőkként is elmegyünk a színházba, elköszöntünk az idegenvezetőnktől és még egy kis sétát tettünk a színház közelében. Igaz, hogy már besötétedett, de még így is élvezhető volt a színház környékének különlegessége: a régi nemzeti süllyedő homlokzata, a betonfüggöny, a szoborpark híres alakjai. 

Sok élménnyel gazdagodva, a hátunk mögött egy kellemes nappal mondtunk viszontlátást Budapestnek. Kényelmesen utazva, viszonylag kis forgalomban, jókedvűen, vidáman értünk negyed 10 körül Szarvasra. Szerencsére másnap nem kellett iskolába menni, így mindenki kipihenhette a kirándulás „fáradalmait” és elmesélhette a számára érdekes pillanatokat. Nagyon remélem, ebből bőven akadt mindenkinek!

Bencsik Tiborné szervező

Szarvas, 2010. február 1.

Vélemény, hozzászólás?

Szerdai beszélgetések a kandalló előtt

Gőgös Zoltán a mezőgazdaság elmúlt 8 évéről és a jövőről