in

Gyújtsatok egy szál gyertyát a Nagyapámért!

Nagyapám 1886. március 11-én született Csomádon és még gyermekkorában Szarvasra került. Csak az új templom tornya és a paplak mesélhetnének fiatalkori álmairól.

Középiskoláit Szarvason végezte, majd teológiát tanult Sopronban, aztán jogi doktorrá avatták a budapesti tudományegyetemen, megszerezte a bírói és az ügyvédi oklevelet.

Részt vett az I. világháborúban, 25 hónapot töltött tűzvonalban, megkapta a nagyezüstöt, bronz vitézségi érmet és a Károly-csapatkeresztet.

A háború után Élesden mint jegyző dolgozott, megtagadta a megszálló román csapatoknak a hűség esküt és elvesztette állását! Részt vett az ellenforradalmi megmozdulásokban ezért kiutasították. Mindenét elvesztve tért vissza az akkori Magyarországra. 1923-ban vitézzé avatták és 1926 tavaszán tért vissza Szarvasra ahol 1939. májusáig volt járásbíró.

Számos nemzetvédelmi, sport és irodalmi megmozdulás  fűződött a nevéhez. Maga is írt verseket és célja az Alföldi Helikon megteremtése volt.

1939-ben képviselőnek jelölték és választották meg, lemondott bírói állásáról és teljes lendülettel belevettet magát a politikai életbe, sikerrel. Horthy Miklós oldalán harcolt a magyarság jogaiért!

1944. őszén Szarvas és szűk környékének kiürítését vállalta, az utolsó pillanatban és utolsóként hagyta el a várost, ahová soha többé nem térhetett vissza! De menekülnie kellett szeretett hazájából is! 1945-ben végleg elhagyta Magyarországot családja egy részével, és a bajor falucskában Neuruichenauban bujdosott a hegyek között,

Amíg az Isten meg nem kegyelmezett neki és egy tüdőgyulladást kapva meg nem halt.

Izzó magyar szive a kis bajor falucskát Újráhonynak keresztelte el. Ott írta meg Miklós vitéz néven a „Magyar Ének” című művét, melyet Amerikában családja később ki is adatott.

Nekem ennyi jutott a nagyapámból, hogy megkaptam 1995-ben csomagban nagyapa „lelki hagyatékát”! Nagyanyám azért küldte, hogy ne hagyjam a bennem izzó parazsat kialudni és adjam a fimanak is tovább! Mi büszkék voltunk nagyapámra mindig és a nevét büszkén viseltük akkor is amikor ez bűnnek számított ebben az országban, mert tudtuk hogy bekövetkezik amit megírt:

„Mert ezer nyár lesz, ezer fagy lesz
A Magyar Ének egyszer nagy lesz
S nem kesereg majd árván, furcsán
Az ingoványban és a jurtán:
De felmagaslik szűzi éjben,
Hiszek az ősi küldetésben!
Üvöltsed Ordas, zúgjad ének:
Hunor és Zuárd visszatérnek!”

Most a fiam látta meg ezt a felhívást és kérte, hogy írjam meg „Dédnagyapa történetét”. Szerintem is megérdemli, hogy rá is emlékezzetek ezen a napon, ezért kérlek, hogy gyújtsatok egy gyertyát a Nagyapámért is, dr vitéz Zerinváry Szilárdért!

Köszönöm! Adjon az Isten szebb jövőt!       

Zerinváry Renáta  Budapestről

{jomcomment}

Vélemény, hozzászólás?

„Közbiztonsági Háló” program

Csillogó festett üvegek