in

Kultúrák – konfliktusok

Alapjában véve békés ember vagyok, de vannak dolgok, amik nagyon ki tudnak hozni a sodromból. És nemcsak dolgok, hanem emberek is. Eddig azt hittem, hogy bennem van a hiba, de nemrég rájöttem, hogy a helyzet ennél összetettebb. Remélem nem fogjátok félreérteni a gondolataimat, és nem magyaráztok bele semmi politikát, mert nem ez a célom. Csupán arról van szó, hogy nem vagyunk egyformák, de ettől még nem kell szégyellnie magát senkinek. 

Szóval, a dolog onnan indul, hogy mindenhonnan azt halljuk, látjuk, olvassuk, hogy milyen jó dolog is a sokféleség, az eltérő kultúrák, és milyen ronda és csúnya ember az, aki ezt nem képes ujjongva fogadni. Milyen szép is az, hogy ilyen sokfélék vagyunk és milyen jó dolog ez, mert ebből mindenki csak profitál. Jellemzően ezt azok hangoztatják, akik nem élnek egy olyan helyen, ahol eltérő kultúrájú emberek laknak viszonylag közel egymáshoz. Már-már azt sugallják, hogy akinek esetleg problémája van egy másik emberrel, az rasszista, kirekesztő, velejéig romlott és milyen jogon érzi magát jobbnak a másiknál. Na, a dolgok itt siklanak ki, ezen a szent ponton. Mert nem az a baj, ha valakinek konfliktusai vannak, hanem az, ha ezt a konfliktust kiterjeszti másra, másokra is. 

Arról senki sem tehet, hogy hova született, arról viszont már igen, hogy miként viselkedik. Ha két teljesen különböző módon szocializálódott ember összekerül, akkor annak hamar konfliktus lesz a vége. És a problémák nem az emberben gyökereznek, hanem abban a kultúrában, ahonnan ő jön, mert a tanult értékek nem egyeznek. Ez ilyen egyszerű. Egy korábbi példával élve: ha valaki olyan körben szocializálódott, ahol a másoktól való lopás dicsőség, akkor az az ember nem fogja megérteni az én felháborodásomat, ha engem meglop. Tehát a problémám az eltérő kultúrák ütközéséből fakad. 

Az igazi nagy gond az, hogy ha valaki nem képes felfogni a saját érdekeit. Vagyis, ha olyan közegbe kerül, ahol a lopás bűn, akkor ott nem érdemes lopni, mert hamar bűnhődés lesz a vége. És itt most lehetne hozni példákat bőven, de elég ha csak a kesznyéteni esetet vesszük. A kertdézsmálóknak eszükbe sem jutott a zöldséget maguknak megtermeszteni, inkább elvették mástól, de ennek a lopásnak az árát az életével fizette meg az a szerencsétlen ember. 

Be kell látnunk, hogy az alkalmazkodás jelenti az életben maradás kulcsát (lásd a föld élővilágát). Ha viszont nem tudunk alkalmazkodni, akkor marad a költözés. Megszoksz vagy megszöksz. 

Ebben az őrülten paraniod korban ha nem tudsz azonosulni a hangzatos és nagyon üres szlogenekkel még nem kell rosszul érezned magad. Ha nem tetszik egy bizonyos kultúra, de ártani semmi szinten sem akarsz neki, még nem vagy rossz ember. Jogod van ahhoz, hogy ne kedvelj másokat – egészen addig, amíg ez meg nem nyilvánul tettekben. Őszintén megvallom, hogy én sem tudok elfogadni minden kultúrát, és nem tudok szeretni mindenkit, de nem dőlök be az ostoba közhelyeknek sem és ettől még nem érzem rosszul magam. Itthon vagyok, jó helyen vagyok, és élni szeretnék emberhez méltó körülmények között, ahol a magánélet és a magántulajdon szent és sérthetetlen. Ha valakinek ez nem tetszik az legyen az ő magánügye, elfogadom. Mert ettől még nem leszünk kirekesztőek, csak őszinték Mert az igazság sokszor nem szép, de hiába próbálnánk meg szép hazugságokkal helyettesíteni az igazat: előbb-utóbb úgyis kiderül minden.

Vélemény, hozzászólás?

Az élet bölcsője

“Tavaszváró” játszóház a Bacsó oviban