Brlás Attila
1914-ben a dualista állam, Ausztria – Magyarország megtámadja Szerbiát és ezzel elindít egy háborút, amely nemsokára világméretűvé terebélyesedik. A harc júliusban kezdődik és a monarchia katonái az ígéret szerint karácsonyi ajándékként földet kapnak majd győztesként hazatérve…
A történetet bizonyára mindenki ismeri: csak négy év múltán, 1918. november 3.-án ér véget a háború a Monarchia számára és az életben maradt katonái nem győztesként érnek haza.
1918. áprilisában még javában dühöng a háború. Ekkor írják meg kötelezvényüket a szarvasi gimnázium VII. osztályos tanulói, bízva a jövőben…
{xtypo_quote}Tízéves találkozó
Mi, kik az 1917/18. tanévben a szarvasi ág. hitv. ev. főgimnázium VII.osztályát látogattuk, kötelezzük magunkat arra, hogy 1929. július 1-re a szarvasi "Árpád"-szállodában lefolyó találkozónkon megjelenünk. A világháború és az azzal kapcsolatban álló körülmények kényszerítenek, hogy e találkozót már most elhatározzuk, mivel közölünk igen sokan mint katonák körünkből eltávozni kénytelenek s csak kevesen tölthetünk együtt még egy évet.
Komoly ígéretet teszünk egymásnak, hogy a kitűzött időben a megnevezett helyen megjelenünk. Ha valamelyikünk meg nem jelenhetne, köteles fényképét és életrajzát a tőlünk kijelölt jegyzők egyikének elküldeni.
A megválasztott jegyzőnek kötelességévé tesszük, hogy a találkozási időpontot megelőzőleg két hónapon keresztül hetenként legalább egyszer, az ország két legelterjedtebb lapjában, figyelmünket a találkozóra felhívják.
Kötelességük továbbá, hogy az összejövetel előtt, a találkozás helyén a szükséges intézkedéseket megtegyék.
Szarvas, 1918 április 20-án{/xtypo_quote}
Ez a fogadalom megdöbbentő módon tárja elénk az első világháború mindennapjait. A szarvasi gimnázium hetedikes (17-18 éves) diákjainak némelyike ekkor kaphatta meg a behívó parancsát. Az életkoruknál fogva már felnőttnek számítottak, részt vehettek a harcokban, életüket áldozhatták a hazáért. De igazából gyerekek voltak még, – ahhoz főleg, hogy meghaljanak egy értelmetlen háborúban – csak egy év múlva érettségiztek volna, és kezdték volna meg a "felnőtt életüket". Ezzel a kötelezvénnyel félelmeiket leplezték és próbáltak bízni a jövőben, bízni abban, hogy tíz év múlva mindahányan találkozhatnak egymással. Sajnos arról nincs adatunk, hogy hányan jelentek meg közülük 1929-ben az Árpád szállóban…
