H.Cs.
Igen, a hír igaz. Megtalálták a sölypörtarajú lápimozsolyát. Azt hittük, már régen kihalt ez a meglehetősen különös állatfaj, de nem. Hol volt. Sok helyen keresték az elmúlt évtizedekben, de hol nem. Gondolták volna, hogy hol lehet ez az állat? Igen, a kutatók, és mi magunk is nagyon meglepődtünk, hogy hol volt. A sikeres expedíció apropóján Böpléder Márton professzor úrral beszélgettünk.
Professzor úr, tényleg, hol leltek rá a sölypörtarajú lápimozsolyára?
Ott. Hol. Ennél már csak az lett volna kézenfekvőbb, ha otthon lelünk rá, de azért ennél jóval messzebbre kellett eljutnunk, hogy jól megdögönyözhessük végre a sölypörtarajú lápimozsolyát. Sohasem gondoltuk volna, hogy hol lehet, de végül ott találtunk rá.
Konkrétan hol?
Konkrétan hol volt. Ott feküdt, mint egy zergeputtonyos tavicickány, de hamar rájöttünk, hogy ez nem zergeputtonyos tavicickány, hanem maga a híres sölypörtarajú lápimozsolya.
– Honnan tudták, hogy hol van? Voltak ennek előjelei?
Eleinte fogalmunk sem volt, hogy hol lehet a sölypörtarajú lápimozsolya, ezért is voltak plusz kiadásai az expedíciónak. Rengeteg árnyékra vetődés után egy isteni sugallatra egyszer csak elindultunk a jó irányba. Amikor már negyven hónapja gyalogoltunk, akkor egyikőnk kétségbeesetten felkiáltott, hogy hol vagyunk. És a sölypörtarajú lápimozsolya is pont ott volt.
– Hol?
Hol. Előttünk fetrengett.
– És jelenleg hol van a sölypörtarajú lápimozsolya? Hol lehet megtekinteni?
Jelenleg hol van, de azt nem tudjuk biztosan, hogy hol lesz megtekinthető a szélesebb közönség számára. Azért zárásképp annyit még hozzátennék, hogy hiába a sikeres expedíció mámoros öröme, a kutatócsoport minden tagja azt vallja, hogy minden hol jó, de legjobb otthon.
