Fogadjunk örökbe egy utcát! Vagy családokat?

felsozsolca100620

Nagyobb természeti katasztrófák során előfordult már, hogy családommal „örökbefogadtunk” egy-egy árvát, akit a cunami, vagy a haiti földrengés fosztott meg családjától. A teher elviselhető, háromezret utalunk a Baptista Szeretetszolgálatnak egy évig havonta. Már nekünk is megvan a magunk cunamija, ami Edelény és Felsőzsolca környékén csapott le. Az ár már levonult, vele együtt életek munkája az ott élők szeme láttára. Életek mentek tönkre úgy, hogy elképzelni sem lehet, hogy kezdhetik azt újra a nulláról, de inkább alóla. Akinek volt biztosítása, az a biztosítóktól, akinek nem volt, az az államtól remélhet talán néminemű kártérítést, vagy segítséget. Akinek volt biztosítása, és volt káreseménye is, tudja, mire számíthat egy biztosítótól. Elég egy „biztosítási szakember” „figyelmetlensége” és máris van egy olyan biztosítása az embernek, ami semmire sem szól, mivel ezek a kötvények úgy vannak megszövegezve, hogy földi halandó ne érthesse.

Szarvas eddig is kitett magáért, az evangélikusok kétszer küldtek segélyszállítmányt Felsőzsolcára, az Emberöltő Alapítvány pedig edelényi gyerekeket lát vendégül 10 napig az Ifjúsági Táborban. Babák Mihályné, a tábor vezetője, elmondta, hogy a gyerekek többsége nem fogja fel a súlyát a történteknek, de van olyan 9 éves gyermek, aki teljesen magába zárkózott, és azt mondja, hogy el sem tudják képzelni azt a szarvasiak, milyen az, mikor egy család mindenét elviszi a víz. A segélycsomagok és a táboroztatás tüneti kezelést nyújt, de mi lesz utána?

Megfogalmazódott a kérdés, hogy van-e bennünk, szarvasiakban, annyi tartalék, hogy tudunk segíteni az ottaniakon valamilyen olyan rendszerben, ahogy a baptisták is csinálják, de nem gyerekekre bontva, hanem fogadjunk örökbe egy utcát, esetleg családokat? Persze sok utca van, de abban reménykedünk, hogy más városok is csatlakoznának az akcióhoz, és ők is bevállalnának egy-egy utcát. Utcára javaslatunk is lenne, mégpedig arra, ahol a gátátvágás történt, ahol közel két méter magasan állt a víz.

Nem arról lenne szó, hogy életek terhét a vállunkra vegyük, hanem csak segíteni az indulásban egy évig. Egy év alatt az életeknek vissza kell állniuk a rendes kerékvágásukba. A tapasztalatok szerint, és Marika szavaival élve, tényleg „lomtalanít az ország”. Annyi fölösleges holmi került a térségbe, hogy a helyiek legokosabban akkor tudnának gazdálkodni vele, ha a továbbiakban mindannyian vegyestüzeléses kazánt kérnének, hogy a télen el tudják fűteni az árvíz által tönkretett bútorokkal és holmikkal együtt, legalább tüzelőre ne kelljen költeni. Ezt a fejetlen segítséget lehetne koordinálni ily módon. Természetesen viszonzást is várnánk. Az utcanévtáblára írják rá kisbetűvel az eredeti alá, hogy Szarvasi utca:)

Visszatérve az eredeti gondolathoz, egy közös ötletelésre hívnám az olvasókat, hogy tudunk-e még segíteni. Ha tudunk, hogyan? Szóljanak hozzá, utcát, családokat, gyerekeket „fogadjunk örökbe”, vagy bármi más ötletet szívesen vennénk egészen a kivitelezésig.

Aki megengedheti magának, és nem a családjától vonja el ezt a pénzt, azt gondolkodjon el, legyen szíves, és mondja el véleményét. Itt most kollektív döntésről lenne szó, lehetőleg minél szélesebb kör bevonásával.

A minél gyorsabb továbblépés érdekében egyszerűsítsük a kérdést. Tudunk-e segíteni, vagy sem? Mindkét vélemény értékes lehet a döntésnél, mert az idealisták nem mindig látják a buktatókat. Ha tudunk segíteni, akkor hogyan?

{jomcomment}