Wittlich, oh, wie wunderschön

101011greta2

A szarvasi Vajda Péter Intézmény 21 éve ápolja testvérkapcsolatát a Németországban, Wittlichben található Cusanus Gimnáziummal. Tapasztalatból tudom, hogy egy ilyen cserekapcsolat milyen jó nyelvgyakorlási lehetőséget kínál a németet tanulók számára. Korábban, 2008-ban jártam már  Wittlichben, és alig vártam, hogy újra ott lehessek.

101011greta22010. szeptember 9-én, csütörtökön, délután öt órakor jött el a hőn áhított időpont. 25 diáktársammal, két kísérőtanárnőnkkel; név szerint Mészáros Tündével és Vidácsné Szurgent Évával, valamint két sofőrrel indultunk neki a közel  kétezer kilométeres útnak.

A buszon aludtunk (ki több, ki kevesebb sikerrel), és reggel már Meersburgban, a festői szépségű Bodeni-tó partján fekvő városkában sétáltunk. A Bodeni-tóról Oravecz Eszter 12. J osztályos tanuló tartott előadást nekünk, amiből megtudhattuk, hogy e tó Európa harmadik legnagyobb tava. A kellemes séta után újra buszra pattantunk, és öt órakor már Wittlichben voltunk, ahol mindenkit nagy örömmel üdvözölt a cserepartnere, majd a csoport búcsút intett egymásnak. A hétvégét mindenki a vendégcsaládoknál töltötte. Személy szerint én Koblenzben voltam, ahol cserepartnerem megmutatta az ún. Deutsches-Ecket, ahol a Rajna és a Mosel folyó egybefolyik. A Rajna fölött felvonórendszer működik, a várost több száz méteres távlatból lehet megszemlélni. A panoráma igazán páratlan volt, az élmény leírhatatlan, azt hiszem a város madártávlatból örökre bevésődött az emlékezetembe.

Vasárnap többen is Niersbachban voltunk, ahol egy vicces felvonulással adtak hálát a németek Istennek a bőséges terményért. A felvonuláson résztvevők német kolbászt és házikenyeret kínálgattak a kíváncsiskodóknak. Nálunk ez az ünnep körülbelül az aratónapnak felel meg.

Hétfőn a Cusanus Gimnázium tanítási óráin vettünk részt, mindenki a cserediákjával látogatta a különféle órákat. Az első órán üdvözölt minket Paul Lütticken, az iskola igazgatója. Harmadik órán mindannyian egy történelem órát hallgattunk Trier-ről, ami a másnapi úti célunk volt. Igazán érdekes óra volt, tekintve, hogy Trier a legrégebbi város Németországban, sok dolgot mesélt nekünk a történelem tanár. Délután közösen röplapdáztunk, ahol a magyarok szép győzelmet arattak.  

Kedden Trierben jártunk. A város egészét belengi egy különleges atmoszféra. A régi épületeket látva, és a római emlékműveket, amik már ott állnak több,mint 1500 éve, az ember elhiszi, hogy itt nagy események történtek. Megnéztük a Porta Nigrát, a Fekete kaput. Ez az építmény már Kr.u. 180 óta ott áll, és 1986 óta a Világörökség része. Áthaladni alatta igen különleges élmény. Ha azok a kövek mesélni tudnának!!

A Porta Nigra után a Szent Péter dómot tekintettük meg, amely a román stílus jegyeit viseli magán. A dóm középső része a 4. századból származik, a többi építményt a középkorban toldották hozzá, és ez szabad szemmel is könnyen észrevehető, de az összhatás igazán páratlan.

A dóm után az Aula Palatina, mai nevén Konstantin-bazilika következett. Megtekintettük továbbá a Landesmuseum-ot, amiben Trier római kori emlékeit állították ki, többek között két római kori mozaik, számtalan szobor, ékszerek. A legnagyobb római – kori gyűjtemény, amit valaha láttam.

Szerdán ismét iskolába mentünk, egy tréfás német órán vettünk részt, amin asszociációs verset kellett írni, és egy történelem óránk volt, amin a Gutenberg-féle könyvnyomtatásról tanultunk. Ez is egy előkészítő óra volt, hiszen másnap a Rajna mentén fekvő Mainzban jártunk, a nyomtatás atyjaként emlegetett Johannes Gutenberg szülővárosában.

Szerda este került sor arra a közös estre, ahol négy magyar dalt énekeltünk, egyet a németekkel. A közös éneklés minden évben a program szerves részét képezi. Igazán vicces és egyben aranyos a németeket magyarul énekelni hallani.

101011gereta1Csütörtökön busszal utaztunk Mainzba, ahol a Gutenberg Múzeumban egy kedves német idegenvezető hölgy segítségével sok érdekes információt hallhattunk, magunk is nyomtathattunk egy oldalt Gutenberg módra, amit nagy kedvvel meg is tettünk. Szintén itt  láthattuk a világ legkisebb könyvét, és másfél kézzel írott, felbecsülhetetlen értékű bibliát .  Mi magunk is vehettünk ilyen kisméretű könyvet. A múzeum igazán színvonalas tárlatokkal büszkélkedhet, már maga a múzeumnak otthont adó reneszánsz stílusú épület is rendkívül impozáns. Mainz gyönyörű város, de a tudat, hogy másnap elutazunk, egy kicsit megkeserítette az amúgy szép napot.

Pénteken reggel nagy könnyek közt hazaindultunk, nem igazán akaródzott útra kelni.  Azért egy kissé megnyugodtunk, mivel tudtuk, hogy sokan közölünk még jövőre is fogadhatnak német diákokat.

Útban magyarhon felé megálltunk Luxemburg fővárosában, ahol mind rengeteg modern épületet, mind számtalan régebbi építményt is láthattunk. Furcsa volt ez a kettőség, és az is, hogy mégis milyen tökéletes harmóniát alkot a régi és az új. Még egy megállónk volt: Heidelberg. Ez az egyetemváros a Neckar folyó völgyében terül el. A várost összekötő Altebrücke (régi híd) rendkívül gyönyörű, többen át is sétáltunk rajta.

Szombat reggel érkeztünk vissza Szarvasra, szüleink már vártak bennünket. Csodás volt Németországban minden, de azért kár tagadni: jó volt egy kis töltött káposztát ebédelni. Hiába, nem való a kolbász paprika nélkül a magyar ember gyomrának.

Köszönjük az iskolának, hogy lehetőséget adnak a világnyelvek gyakorlására, és nem csak órai keretek között. Köszönjük a szüleinknek, hogy támogatják az oktatásunkat, a sofőröknek, amiért épségben haza – és odafuvaroztak bennünket ezen a hosszú úton, a vendégcsaládjainknak, amiért gyermekükké fogadtak egy hétre. Végül, de nem utolsósorban hála illeti Mészáros Tünde és Vidácsné Szurgent Éva tanárnőket, amiért egyengették, és egyengetik a mai napig is utjainkat a német igeragozás rögös útjain.

Vielen Dank!

Harmati Gréta 11.J