Örülök, ha azt mondják nekem: Az Úr házába megyünk! Zsolt 122, 1

101012ujtemplom

101012ujtemplomAz elmúlt hétvégén a szarvasi Újtemplomban megtapasztalhattuk a zsoltáros szavainak igazságát. Fiatalok és lélekben fiatal idősek együtt ünnepeltük a vasárnapot.

A templomban az 55 évvel ezelőtt konfirmált ótemplomi és újtemplomi hívek közösen emlékeztek meg imádságban a konfirmációi istentiszteletről, a hitoktató lelkészekről, diakonisszáról és azokról a testvérekről, akik már nem lehetnek velünk. Az igét Lázár Zsolt ótemplomi lelkész hirdette, majd az igehirdetés után az oltár előtt felsorakozott „konfirmandusok” életére Laczi Roland újtemplomi lelkésszel együtt kérték Isten áldását. Az istentisztelet úrvacsorával fejeződött be.

Az alkalom után közösen elfogyasztott ebéd mellett beszélgettek el a régi hittanórákról és idézték fel a konfirmációi vizsga izgalmait. Sok mindent átél az ember 55 év alatt, az egykori kisdiákok ma már unokáikat hívogatják az Isten házába. Ez idő alatt sokféleképpen tapasztalja meg az ember a konfirmáció szó jelentését: megerősítés. Megannyi öröm és szomorúság, hála és kétség fér bele ennyi esztendőbe. Talán a cikk evangélikus olvasói emlékeznek még a konfirmációs káté első kérdésére: Mire készülsz most? És a válaszra: Most konfirmációra készülök. Erre készülünk életünk minden napján, erre a megerősítésre. A munkánkban, a családunkban, amikor gyermekeinkre, unokáinkra tekintünk. Csak ezáltal vagyunk képesek megállni a helyünket, szeretni és tisztelni az Istent, az embert és nem utolsó sorban önmagunkat.

Miközben a templomban a múltra emlékeztek a hívek, a gyülekezet legfiatalabbjai számára gyermek-bibliaköri alkalmat tartottunk. A kisterem vasárnap délelőttönként gyermekzsivajtól hangos. Énekkel, történetekkel, kézműves feladatokkal igyekszünk láthatóvá, hallhatóvá tenni a kicsinyek számára Istent. Nagy szükség van mindarra, amit általuk tanulhatunk. Őszinte, bátor kérdéseik által mi magunk is újragondolhatjuk kapcsolatainkat, hitünket, elevenségük által mindennapi valósággá válik a jól ismert Ige üzenete: “Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa.” Lk 18, 16 A legkisebbek után a konfirmandusok veszik birtokba a kistermet. Együtt készülnek fel a tavaszi házi vizsgára, amelynek keretében beszámolnak a tanév során megszerzett tudásukról.

„Az Úr házába megyünk!” és megtelik a szívünk új erővel, szeretettel, hálával. Keressük a találkozást egymással és az Istennel, mert minden életkorban szükségünk van arra a bátorításra, amit egymástól és Tőle kapunk. Adja Isten, hogy ráleljünk magunkban a békességre, és megtapasztalhassuk a gyülekezet közösségének megtartó erejét.

Erős Vár a Mi Istenünk!

Laczi Anikó

{mosbanner:id=35}