V. Őszi Hadjárat, Szentegyháza 2010 október 8–10.

101021oszihadjarat

101021oszihadjaratSzentegyházán az Őszi Hadjáratot október első heteiben rendezik immár ötödik alkalommal az Aradi Vértanúkra emlékezve, felelevenítve a huszárok toborzását, vonulását.

Pénteken kora reggel indultunk, hogy a tervezett programok kezdetére odaérjünk (515 km). A Királyhágó tetején utolértük a szarvasi buszos csapatot, ezen fellelkesülve „beugrottunk” a Körösfeketetavi (Negreni) vásárra. Aki már járt itt, elmondta, hogy ez korábban sokkal színvonalasabb volt, most hiányoztak a cserepesek és a fafaragók, bútorosok, szaporodott a „turkálós” árú.

A 16 órai fényképbemutató megnyitójáról ugyan elkéstünk, de a koszorúzást megelőző misén és az ezt követő emlékhely koszorúzáson már részt vettünk. Ének, vers, majd Szentegyháza polgármester asszonya, Borus Ella Mária mondott beszédet.

Elfoglaltuk szállásunkat, vacsora, majd 19 órakor kezdődött a Múzeum Szálló színháztermében a megemlékezés. Az előterében megcsodálhattuk a korábbi években a hadjáratokon készül, művészi színvonalú fotókat. Az ünnepség megnyitását és a műsor levezetését Dr Csikán Tamás alezredes vállalta, aki az 1848-as Szabadságharc kutatója és szakértője. ( Bővebben )

Különleges programmal kezdtünk, Mihály János történész elhozta azt a 17 db történelmi székely zászlót, melyet hamarosan a magyar parlamentben fognak elhelyezni. Beszélt a díszítésükről, a jelképekről, ahol a kardot tartó kéz az erőt, a medvefej a bátorságot, a szív a hűséget, a nap és a hold a kezdetet és a véget jelképezi. Ezt követően Mihály János a zászlókat szóban bemutatta. Trombitaszóra egyenként a huszárok kiléptek és meglengették a zászlókat a közönségnek. A zászlók a XV. századtól 1941-ig voltak használatban. ( Bővebben )

A következő egy könyvbemutató volt, mellyel egyben az 1940-es Észak-Erdélyi bevonulásra is emlékeztünk. A könyv Demeter László történész-muzeológus, a Baróti Erdővidék Múzeum kutatója szerkesztésében az erdélyi székelyek szerepét mutatja be 1848-tól a II. Világháború végéig. A könyvet a kiadó képviselője mutatta be és ajánlotta megvételre számos kapcsolódó képeslappal és jövő évi naptárral.

Haáz Sándor, többszörösen kitüntetett karnagy vezetésével bevonult 35 zenész fiatal, színpadra állt 105, főleg lányka dalnok és mögéjük 21 huszár. ( Bővebben ) A Szózat és a Székely Himnusz eléneklésével folytatódott a műsor. A egyes „dalcsokrokat” Csikán Tamás huszárokkal, Bem tábornokkal és a gyalogos fegyvernemmel kapcsolatos történetekkel kötötte össze. Külön kiemelte a 48-as gyalogos katonákat és üdvözölte Dr. Vass László ügyvédet, a szegedi hagyományőrzők vezetőjét, aki 15 fős csapattal érkezett a hadjáratra. Az ünnepség végén búcsúzóul Haáz Sándor a jelenlévőket megnyugtatta, holnap  nem fog esni az eső, havazni fog!

Szombaton hideg reggelre, hó szálingózásra ébredtünk és mindenkit meglepett a felsorakozó 73 lovas huszár, 34 korhűen beöltözött lovas és gyalogos és a 42 szekér, melyen becslésem szerint a hajtókon kívül átlag 9-en ültünk. A menet rendezetten megindult a kb. 30 km-es útra.

Első állomásuk Lövéte település volt, ahol Csikán Tamás toborzó beszéde és verbuválása után a helyiek köszöntöttek, bőségesen kínáltak, majd zene, ének, tánc volt a program. A település szélén a hegyek felé fordultunk, és felértünk a „Vargyas láza” hegygerincre, majd kacskaringós úton leérkeztünk a beszédes nevű  Asszonybosszantó csárdához. Itt bográcsból kaptunk ebédet, csülkös babgulyást lilahagymával. Dr. Vass László bemutatta a gyalogos fegyveresek felszerelését, harcmodorát, a fegyver töltését és „puccantottak” egyet-egyet a puskákból.

A Szeltersz patak völgyében visszaérkeztünk Szentegyházas-faluba, ahol a vacsora után díjátadásokra került sor. Emlékérmet kapott Szarvas városa is a közel 80 fős résztvevőért.

A huszárok feliratos falvédőt kaptak a huszárlaktanyába a sepsiszentgyörgyi Balázs Antal kopjafafaragó mestertől, természetesen fából a következő felirattal : „A gondviselés minden huszárnak rendel egy nőt és egy lovat. Az egyiket holtáig szereti !”  Az ezt követő huszárbál „ki meddig bírta” ideig tartott.

Vasárnap a kismise után kimentünk a közeli huszár gyakorlótérre, ahol megkezdődött a főzőverseny, íjász- és lovasbemutató. Az íjászbemutatót Horváth Domokos tartotta Budakesziről. Megtudtuk, hogy a kihúzott íjat vessző nélkül nem szabad elengedni, mert az íj szerkezete sérülhet. A gyakorlók a céltáblán lévő nyúlnak gyakran megkegyelmeztek.

Lovasversenyt rendeztek a gyerekeknek ügyességi és gyorsasági szakaszokkal.

Öröm volt nézni az egészen kis gyerekek lovas tudását.

Nyilas, szablyás lovasbemutatót tartott Kubus Miklós, a bükkaranyosi Huszár és Lovas Hagyományőrző Egyesület képviseletében, de hiába volt rendkívül jól irányítható a „kölcsönló”, a bemutató egy része elmaradt, mert a ló vágtázni azt bizony nem akart, helyette inkább kinyújtott nyakkal ügetett.

A szarvasi csapat főzőmesterei „sárkánykolbászos” krumplipaprikást és birkapörköltet, a szentegyházi Kovács Csaba „füstöshúsos” paszulyt, a gyerekek valamilyen ételt fogassal(!) készítettek. A poén az volt, hogy a fogas nem a hal, hanem egy jelképes ruhafogas volt. Volt mégy parázson sült „mics” (birka-sertés darált hús kisütve) a huszárok szakácsától és egyéb frissen sült húsok.

A szarvasi birkapaprikásnak hatalmas sikere volt! Az öttagú bíráló bizottság végigette (és itta) komótosan az összes főzőhelyet és természetesen mindegyik résztvevő valamilyen különdíjról szóló emléklapot kapott.

A színpadon a helyi táncosok tartottak bemutatót.

Jó volt találkozni előző évi ismerősökkel és az volt a jellemző, hogy ha kérdeztem a hiányzók felöl, az volt a válasz, hogy Ők most nem tudtak jönni, de hoztunk újakat helyettük.

Az este hosszas beszélgetés után elbúcsúztunk vendéglátóinktól.

Köszönjük a lehetőséget a szervezőknek, Mihály József kapitánynak, Sándor Péter elnöknek és Haáz Sándor karnagynak.

Jövőre ismét szívesen megyünk!

Kozma Ákos

( Itt is erről írnak )