Kirándultunk!

101026iskola

101026iskolaA szentandrási Hunyadi János Általános Iskola hagyományos őszi kirándulását az idei tanévben Nyíregyházára terveztük.

A meghirdetett állatkerti látogatás elsősorban a kisebbek érdeklődését keltette fel.

Október 7-én abban a reményben ültünk fel kora reggel az autóbuszra, hogy az időjárás kegyes lesz hozzánk, és egy kellemes, napsütéses őszi kirándulás elé nézünk.

10 óra körül végre befutott a busz Sóstóra. A zsibongó gyerekcsapat a várakozás izgalmával tolongott a bejáratnál. Ahogy beléptünk a kapun, kedves vendégként fogadtak a hatalmas üvegmedencében vidáman úszkáló fókák. Mindenki az üvegfalra tapadt, a trió pedig – mintha csak edzést tartott volna a hamarosan kezdődő fóka show előtt – bemutatta nekünk úszótudományát. Lassan mi is elfoglaltuk helyünket a medence fölé magasodó lelátón.

Kezdetét vette a látványos műsor. Szinkronúszás, labda- és karikagyakorlatok, ügyességi mutatványok színesítették a bemutatót, melyet mindenki igyekezett megörökíteni.

Ezután csoportokban indultunk a többórás felfedező útra.

A Zöld Piramisban a tengerek és óceánok élővilága tárult elénk. Az ezerszínű világ, a hatalmas akváriumok, a tenger mélyén megtett rövid séta, a színes halak, a félelmetes cápák, a különleges formájú kagylók és csigák, illetve a vízi világ egyéb élőlényei lenyűgözőnek bizonyultak.

Továbbhaladva máris az esőerdők birodalmában találtuk magunkat: megdördült az ég, záporeső kerekedet, majd újra madárcsiviteléstől lett hangos a napsütéses dzsungel. A cserjék sűrűjéből pálmafák és banánfák magasodtak, és a liánokról már csak Tarzan és Csita hiányzott. Az orángután család lustán falatozta ebédjét a füllesztő melegben. A komodói varánuszok is mozdulatlanul pihentek a forró kavicsos homokban. A kíváncsi látogatók függőhídon juthattak egyre magasabbra. A legfelső szinten Ázsia zajos madárvilága tárult a szemünk elé. A vízesés látványa innen volt a legszebb.  

Utunkat a szabadban folytattuk. Az állatkert ösvényein haladva a kontinensek valamennyi ismert és kevésbé ismert állatával találkozhattunk. Afrika szavannáinak növényevői és ragadozói, a Kongó vidékének gorillái, Ázsia tigrisei – a gyönyörű fehér tigris is -, a hideg égöv medvéi, a hegyvidék és a síkság vadon élő állatfajai képviseltették magukat.

Az elefántokhoz éppen a délutáni sétáltatásra értünk oda. Rövid ízelítőt kaphattunk az ember és az állat barátságából.

Mindnyájunknak nagyon tetszett, hogy ebben az állatkertben nem csak a vadon élő állatok egyedei kerültek bemutatásra, hanem a háziállatok is. A mai gyerekek többsége – legyen az falusi avagy városi – sajnos már nem találkozik a régi parasztporták háziállataival.

Így betekinthettünk egy falusi baromfiudvarra, láthattunk karámban tartott igásállatokat, megfigyelhettük a dagonyázó sertéseket, benézhettünk egy hagyományos lóistállóba is.

És ami minden gyerek szívét megmelengette, a parasztportán kiskecskék kísértek bennünket.

Kiscicákat, kis puli kutyákat simogathattunk, s a kedves kis pónikról sem feledkezhetünk meg.

Sajnos hamar elérkezett a délután, búcsúznunk kellett kedvenceiktől. Buszra szállva hazaindultunk. Este nyolc körül érkeztünk meg az iskola elé, ahol már vártak bennünket a szülők.

Remélem, ez a szép kirándulás minden résztvevő számára emlékezetes marad.