Mi is az a slam poetry?

101114slam

101114slamMűfajteremtő előadáson vehettek részt azok az érdeklődők, akik beléptek a pénteken este nyolcra meghirdetett „Nyitott ajtók a művészetre” című sorozat zárórendezvényére a Tessedik Sámuel Múzeum kistermébe. A szabad műfajról egyből meg is tudtuk, hogy annyira szabad, hogy az időhöz sem kötött. A vendégművészek, Závada Péter – a közelmúltban nálunk járt Závada Pál fia – és Sűveg „Said” Márk fél kilences érkezésekor még alig lézengtek a teremben páran, ami kilencre megtelt, és még utána is folyamatosan érkeztek vendégek, így a Múzeum igazgatója folyamatosan hordhatta a székeket. A hazai versenyző ezúttal ki más lehetett volna, mint Hartay „Nyúlzug” Csaba.

A teremben valamilyen electrofunkos zene szólt DJ Gyurma mixelésében, ahol a három előadó ilyen kellemes zenei aláfestés mellett olvasta fel a verseket, az urban stílusú átiratokat, amik magunkban hordozták a modern világ nyelvezetének minden jegyét és szófordulatát. A költők nevei nem hangzottak el a versek felolvasásakor, talán mert saját versek voltak, de azt kifigyeltük, hogy Hartay „Hácsé” Csabánál a papírok között el volt bújtatva egy kis könyv, aminek a félhomályban kivehető méretéből és az ismerős versekből kitalálhattuk, hogy a szarvasi költő hazai anyagból, a Nyúlzugból puskázik.

A zene és a versek mellett a hátteret egy vetítővászon szolgáltatta, amire folyamatosan ideillő animációkat vetítettek. A színes kavalkádban madaraktól kezdve lépcsőző emberig minden látványosan felfért a vászonra.

A plakát láttán kíváncsian vártam, hogy mi sül ki ebből. A két hazai név ismeretében sejthető volt, hogy minőségi előadás készül, és nem csalódtunk. A potenciális közönség lényegesen szélesebb rétege jöhetett volna el, ha a szervezők tömegfogyasztásra hirdették volna meg a programot, ami egyébként valószínűleg szentségtörés lett volna a résztvevők szemében. Amellett, hogy szerintem a zenét, ami egy végtelen fülbemászó mix volt, bárki, aki le tudja másfél órára kapcsolni az agyában a létfenntartó automatát, szívesen elhallgatta volna, a versek a máról szóltak. A versek némelyikében felismerhető volt egy-egy klasszikus alap, amibe a szerzők belelopták a mai kor igazságát, igazságtalanságát is.

Egy esetleges jövőbeni folytatás reményében utólag ajánlom mindenkinek, aki nem bigott monoműfaj-rajongó, nyitott a modernre. Esetleg a marketingben meg lehetne célozni az idősebb korosztályt is, ahova beszivároghatna a jelenlegi célközönség is. Így talán nem lenne ciki az, ha összefut gyerek és szülő az előadáson, mert a mai gyerekeknek valószínűleg kínos lenne, ha a szüleje is ott figyelne, és a barátok előtt elég vérszegény lenne az a magyarázat, hogy „Helló srácok! Hoztam egy új tagot, mert ez a műfaj neki is bejön. Ismerjétek meg a fateromat!”

Mindenesetre a 44 évemmel legközelebb én nem hagyok mást rászervezni egy ilyen programra. Esetleg kisorsoljuk a gyerekkel, hogy ki megy el rá. Legfeljebb csalok.