Újtemplomi csillagvárás 2010. (A második gyertya)

101208ujtemplom

101208ujtemplom„Mikor arra vágysz, hogy észrevegyenek, megértsenek és szeressenek, tudd, hogy a többiek is erre vágynak.” (Tatiosz) Szeretet és megértés. Létezésünk alapja. Őszintén keressük azokat a találkozásokat, amelyekben megélhetjük, hogy egymást szeretjük és megértjük. Az ilyen értékes kapcsolatok komoly munkát, energia-befektetést igényelnek mindkét féltől. Ezt a kiolthatatlan, mélyen emberi vágyat ajándékba kaptuk az Istentől, aki a földi élet hajnalán így szólt: „Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat.” 1 Móz 2, 18

A Szarvas-Újtemplomi Evangélikus Egyházközség tagjai az adventi gyertyagyújtással hétről-hétre ebben a reménységben gyűlünk össze. Minden ének, vers, adventi gondolat, amely templomunk udvarán elhangzik, újabb ajándék az úton a betlehemi jászol felé. Minden szeretettel elkészített étel, és meleg ital mellett elhangzott kedves szó arról beszél, hogy mindannyian a szeretet és megértés szomját igyekszünk oltani életünkben. Szeretnénk megélni a fenti idézet titkát és tekintetünket önmagunkról a másik ember felé fordítani.

Kedves színfoltja volt a második adventi estének, amikor felbukkant a Mikulás, és az ajándékok kiosztása után egy kedves történettel is meglepte a népes gyereksereget. Vidám, családias hangulatban töltöttük el ezt az estét is, örültünk minden betérő szarvasinak. Hiszen együtt haladunk ezen a különös betlehemi úton, visszük, ami a szívünkben van, örömöt és bánatot, a szeretet, a megértés és a „jóság síró vágyát”.

Keressük a saját ünnepünket. „Minden szívből szóló karácsonyi énekben, kandalló ropogásában és melegében, az ünnepi ebéd közben, a beszélgetésben és nevetésben, minden képeslapban, amit egy barát, vagy a család küldött”. Mert „minden, amit ebből meghallunk, és elgondolkodtat bennünket, az maga a szeretet.” (Noreen Braman)

Erős Vár a Mi Istenünk!

Laczi Anikó