Franciaország diákszemmel

Nagyon örültünk, amikor angoltanárunk, Borbélyné Janurik Viki néni felajánlotta, hogy március 16-21-ig elutazhatunk Franciaországba, vele és még két tanárral: Molnárné Tóth  Kati nénivel és Sinka Attilával.

Flóra: Emlékszel, milyen korán indultunk?

Luca: Igen, hajnali fél 3-kor Szarvasról az iskola kisbuszával. 5 körül már Ferihegyen voltunk teljesen éberen.

Flóra: Hihetetlen volt, hogy osztálytársaink még alszanak. Sokat kellett várni, amíg felülhettünk az AirFrance gépre.

Luca: Bizony, csak 7.10-kor szállt fel, és körülbelül 2 és fél órát voltunk a levegőben. Viki néni kivételével mindenkinek ez volt az első repülőútja. Én annyira élveztem!

Flóra: Én is, csak azt sajnálom, hogy a felhők miatt nem láttuk a tájat.

Luca: Aztán Párizsból TGV-vel mentünk Metzbe, ahol találkoznunk kellett a családokkal.

Nagyon örültünk, amikor angoltanárunk, Borbélyné Janurik Viki néni felajánlotta, hogy március 16-21-ig elutazhatunk Franciaországba, vele és még két tanárral: Molnárné Tóth  Kati nénivel és Sinka Attilával.

Flóra: Emlékszel, milyen korán indultunk?

Luca: Igen, hajnali fél 3-kor Szarvasról az iskola kisbuszával. 5 körül már Ferihegyen voltunk teljesen éberen.

Flóra: Hihetetlen volt, hogy osztálytársaink még alszanak. Sokat kellett várni, amíg felülhettünk az AirFrance gépre.

Luca: Bizony, csak 7.10-kor szállt fel, és körülbelül 2 és fél órát voltunk a levegőben. Viki néni kivételével mindenkinek ez volt az első repülőútja. Én annyira élveztem!

Flóra: Én is, csak azt sajnálom, hogy a felhők miatt nem láttuk a tájat.

Luca: Aztán Párizsból TGV-vel mentünk Metzbe, ahol találkoznunk kellett a családokkal.

Flóra: A vonatunk szerintem nem ment 300 km/h-val, pedig nagyon kíváncsiak voltunk a sebesség látványára.

Luca: Vendéglátóink az állomáson vártak, elköszöntünk egymástól, és hazamentünk velük.

Flóra: Te Remilly-ben laktál Nastasianál, ahol az iskola is volt.

Luca: Igen, te pedig Domangeville-ben Annaelle-nél, egy csendes kicsi faluban pár km-rel arrébb. Mindkét település Metz közelében feküdt.

Flóra: Délután a családdal ismerkedtünk angolul, ami először nehezen ment a francia akcentusuk miatt. Emlékszel mit jelent az „eppi”?

Luca (nevet): Milyen későn jöttünk rá, hogy az „happy”.

Flóra: Másnap reggel a Lucien-Pougué iskolában találkoztunk egymással, felemelő érzés volt újra magyarul beszélni!

Luca: Egyetértek, én már angolul is álmodtam! És persze megismerkedtünk a többi francia diákkal és más országból jött gyerekekkel: németekkel, spanyolokkal, törökökkel.

Flóra: De legtöbbet a franciákkal beszélgettünk, ők nagyon kedvesek voltak.

Luca: Viszont volt néhány érdekes szokásuk, és nemcsak a gyerekek körében.

Flóra: Igen, hogy találkozáskor mindig mindenkinek puszit kell adni.

Luca: Erre gondoltam, meg arra, hogy reggel a gyerekek az udvaron vártak a csengőre, mert nem nekik volt termük, hanem a tantárgyaknak külön-külön. Az iskola több épületből állt, és minden folyosó más színű volt.

Flóra: A csengetési rendjük is eltérő volt a miénktől, ráadásul egy óra 55 percig tartott.

Luca: De ami a legmeglepőbb volt, az érdemjegyeik 0-20-ig terjedtek.

Flóra: Miután bejártuk az iskolát, átmentünk a sportcsarnokba, ahol pingpongoztunk és különböző ügyességi játékokat játszottunk 6 fős csapatokban.

Luca: Ezután ebédeltünk a menzán, sok ételt adtak.

Flóra: És milyen finomak voltak!

Luca: Délután kaptunk egy angol nyelvű logikai feladatlapot, amit a párunkkal kellett megoldani.

Flóra: Mindkettőnknek remekül sikerült.

Luca: Utána részt vettem egy érdekes fizika órán, ahol először be kellett mutatkoznom, utána pedig kísérleteztünk. Az áramkört vették, amit mi már tanultunk itthon, úgyhogy könnyen megcsináltam a kísérletet. Nagyon jó volt, hogy mindenkinek jutott külön felszerelés (égő, vezetékek, elem, csiptető), így sokkal érdekesebb volt az óra.

Flóra: Én a sportcsarnokban maradtam, tollasoztam és második lettem az országonként számolt kosárra-dobó versenyen, egyedüli magyarként.

Luca: Aztán másnap reggel a sulinál gyülekeztünk, onnan busszal Metzbe mentünk, Robert Schuman házához.

Flóra: Maga a ház nem volt túl érdekes, mert „Az Európai Unió atyja” az egyszerűséget kedvelte. A kert végében egy sátorban óriási kirakó volt, ami Európát ábrázolta.

Luca: Kiraktuk és beszélgettünk az EU-s országokról.

Flóra: Aztán az iskolában még várt ránk egy internetes feladat. Este pedig 3 órán át Annaelle lovas edzését néztem, ami nagyon érdekes volt.

Luca: Én uszodába mentem Nastasiával, utána pedig az unokatestvérei éttermében vacsoráztunk.

Flóra: Nem ettetek csigát?

Luca: Nem, szerencsére. Kuszkuszt rendelt mindenki.

Flóra: Szombaton mindketten Metzben voltunk, de egymással nem találkoztunk.

Luca: Pedig ti is a katedrálist és a parkot néztétek meg. A nap többi részét vásárolgatással töltöttük.

Flóra: Mi még az Igazság terén és a színház téren is jártunk

Luca: Vasárnap mi Strasbourgba mentünk, egy helyi étteremben ebédeltünk, aztán tettünk egy hosszú sétát a városban. Este beszélgettem egy francia fiúval, aki semmit nem tudott Magyarországról, például megkérdezte, hogy van-e áram.

Flóra: Akkor ehhez képest semmi, amit tőlem kérdeztek: vannak-e boltok! Aznap délben egy mexikói étteremben ettünk, az apuka 49. születésnapja alkalmából. Majd az amneville-i állatkertben fóka, papagáj és jegesmedve showt néztünk.

Luca: Biztos érdekes volt!

Flóra: Igen, a papagáj még motorozott is!

Luca: Hétfő reggel elbúcsúztunk a családtól, és a TGV-n Párizsba utaztunk. Itt metróval közlekedtünk.

Flóra: Így sokkal jobb volt, mint amikor 7.-es korunkban busszal voltunk. Először leraktuk a bőröndjeinket, utána városnézésre mentünk: Notre Dame, Igazságügyi minisztérium, a Louvre üvegpiramisai, Concorde tér, Eiffel torony.

Luca: Párizs gyönyörű volt, és teljesen magával ragadott.

Flóra: Muszáj lesz visszamennünk egyszer.

Luca: Az utolsó metrózás számomra félelmetes volt, ugyanis csak Viki néni és én fértünk fel a szerelvényre, ráadásul Kati néni bőröndje egy ismeretlen wales-i férfinál volt, mert segített neki felrakni azt. Elmagyaráztam neki, hogy az a tanárom bőröndje, aztán még beszélgettünk.  

Flóra: Mi felszálltunk a következő metróra; az viszont majdnem üres volt!

Luca: De végül mindannyian szerencsésen megérkeztünk a Charles de Gaulle-ra. Innen hazarepültünk Budapestre.

Flóra: Onnan pedig a kisbusz hazahozott Szarvasra.

Luca: Másnap az egész osztályunk az élménybeszámolónkat hallgatta, és azóta is sokat és boldogan gondolunk erre az utazásra.

Flóra: Szerintem az volt a legjobb, hogy családoknál voltunk, újra láttuk Párizst, és persze ott a csodálatos fotónk Caesarral…

Luca: Tudom, amit a Tuileriák kertjében készítettünk. Nekem legjobban az iskola és az ottani gyerekek tetszettek, mert mindenki nagyon aranyos volt velünk. Remélem sikerül megszervezni, hogy ők is eljöhessenek hozzánk.

Flóra: Én is remélem.

Uhljar Luca és Korompai Flóra Luca