A munkám a hobbim, s az életem

110619borasz

110619boraszSokan a gyermekkorban történt unszolás után, hogy zenéljünk, vagy sportoljunk, valami elfoglaltságot választanak maguknak, (vagy választanak helyettük a szülők) melynek később óriási jelentősége lehet az ember életében. Több ismerősöm van, akiket szüleik, még iskolás korukban beszéltek rá az adott sportra, vagy valamilyen hangszer használatának megtanulására, s ma már sikeres művészek, sportolók lettek. Az biztos, hogy mindük elmondása alapján a szülők feltették előtte a kérdést, mit választasz pl: a néptáncot, vagy a társastáncot? S erre adott válaszuk meghatározó volt, s ma talán ennek a választásnak köszönhetik sikereiket, vagy éppen munkájukat.

Ha arra gondolunk, hogy gyermekkorunkban hányszor kérdezték meg tőlünk, hogy „mi leszel, ha nagy leszel?” Mindig egy olyan szakmát választottunk, amit szerettünk volna csinálni, s nem úgy gondoltunk arra, hogy munka lesz, s majd milyen sokat kereshetünk vele, mert ugyan sokan mondták a feltett kérdésre, hogy milliomos, de azt azért, ha csak a családod más nem az, akkor munka nélkül nem tudod elérni.

Az iskola elvégzése után sokan belecsöppenünk egy teljesen más világba, s rádöbbenünk, hogy mikor erre a dologra gondoltunk fiatalon, hogy mi lesz, ha majd felnőttek leszünk, milyen másképp láttuk a dolgokat. Mert akárhogy is van, ha végig gondoljuk, igaza volt a felnőtteknek, amikor azt mondták, hogy ne akarjunk mi felnőni, mert jobb gyereknek lenni, ne akarjunk mi dolgozni, mert jobb iskolába járni (kivétel a munkamániások). S igen, tényleg így van, bár én azért az az ember vagyok, aki szeret dolgozni, s tanulni is, csak ezt más munka mellett nehezebb megtenni. De soha sincs késő.

Ha választottál magadnak 14 évesen, a 8. befejezése után egy szakmát, de nem tudsz elhelyezkedni benne, vagy rádöbbensz, hogy nem ez az igazi, ne félj lépni, mert soha nem késő. Jobb egy másik sulit elvégezni, minthogy több, mint 40 évig dolgozz egy olyan szakmában, melyet nem szeretsz, vagy nem bírsz. Persze tudom, könnyen írok le ilyeneket, és hol veszem akkor figyelembe a mai világot? A munkanélküliséget? De ha nem állunk pozitívan a dologhoz, akkor nem is lesz pozitív a végkifejlett. Bármikor választhat magának szakmát az ember. Van olyan ismerősöm, aki 52 évesen lett jogász. Vagy van olyan is, aki huszonévesen több üzlet, üzletvezetője.

Azt kell mindenképpen figyelembe venni, hogy az ember a szakmát, a munkahelyet, főleg manapság nem 1-2 évre, hanem nyugdíjas koráig szeretné megválasztani, s ez rengeteg idő. Ha rosszul döntesz, az életed rá mehet, de ha jól, akkor lehet hogy egy olyan munkát választasz magadnak, amelyikben otthon érzed magad, s jó időtöltésként, hobbyként gondolsz rá, s az időd nagy részét erre szánod. Ekkor tudod leginkább megvalósítani magad benne, s ekkor sikerülhet tényleg a munkában is sok mindent megvalósítani, s ez lehet a sikeresség titka. S lehet szó sportról, vagy zenéről, vagy egy szakmásról a siker titka az az, hogy szeretem csinálni, amit csinálnom kell, s jól tudom csinálni, épp azért, mert szeretem, s így a munkám a hobbim, s az életem, (persze csak a család mellett)…

Teemy

{jomcomment}