Hepehupás vén Szilágyságban

110705benka

110705benka2011. június 26-án izgatott gyermekcsapat gyülekezett a Benka Gyula Evangélikus Általános Iskola alsó tagozata előtt, hogy egy hetet töltsenek együtt a szilágysági dombok között. A kalandos utat egy-egy rövidebb sétával szakítottuk meg, mely során meghódítottuk gyalogosan a nagyváradi Szent László hegyet, körbejártuk testvérvárosunkban, Szilágysomlyón a Báthory-várat és pillantást vetettünk a Krasznai víztározóra is. A nap végén kicsit fáradtan érkeztünk a szilágycsehi Panoráma panzióba. Az első este birtokba vettük a szálláshelyet és jóízűen elfogyasztottuk az erdélyi ízesítésű töltött káposztát. Az  út fáradalmait egy kiadós esti sétával vezettük le, bolyongtunk a sötét erdőben. A következő napon a koltói kastélyban emlékeztünk Petőfi Sándorra és kedvesére, Szendrey  Júliára. A Bódi-tó partján sétálva figyeltük a természet rezdüléseit, és hallgattuk a patak csobogását.  Táborunk harmadik napján Szilágycseh szépségeivel ismerkedtünk meg, felfedeztük a vár romjait és egy igazi reneszánsz kút maradványaira leltünk. Hogy az iskolai illatokat ne feledjük a nyáron, látogatást tettük a Gyulaffy László Általános Iskolában.  E napon sem maradhatott ki a természetjárás, így este egy hosszabb túrát tettünk a város halastavaihoz. A tábor félidejéhez érkezve már kezdett a csapat ereje fogyatkozni, de a zsibói Wesselényi-kastély és kertjének csodaszép látványa mindenkit felüdüléssel töltött el! Almásgalgón megkerestük a Sárkányok kertjét, ahol a homokkő sziklákat meg is hódítottuk. Az ötödik napunkat nagy izgalommal vártuk, mert egy kis faluba, Csórára látogattunk el, ahol miután megnéztük a Romániára jellemző ortodox kis fatemplomot izgalmas szekértúrára indultunk.  Az estéinket rajzolással töltöttük el, hogy a tábori napló emlékül megmaradjon számunkra.  Az utolsó előtti napunkon bejártuk a nagybányai múzeumokat. Megnéztük az Ásványmúzeumot ahová  a Nagybánya környéki hegyekből, dombokból bányászott igazi kincseket állítják ki. Nagybányán járva nem hagyhattuk ki a nagybányai festők képtárát sem. Igazi időutazást jelentett számunkra a skanzen bebarangolása, ahol a tájegységre jellemző módosabb és szerényebb házakat, gazdasági épületeket tekintettük meg. Az utolsó este természetesen nem maradhatott ki a tábortűz sem, amihez a tűzrevalót a közeli erdőből verejtékes munkával szedtük össze, de mihelyt a lángok a magasba csaptak a nap fáradalmait elfeledtük és vidáman dalrafakadtunk. Hazafelé a Meszes-hegységen vezetett az utunk, a Szilágyságtól búcsúzva , az első pihenőnk Nagypetriben volt ahol a kalotaszegi falvakra jellemző díszes homlokzatú, cirádás házakat néztük meg. Az utolsó program a bánffyhunyadi református templom megtekintése volt. Több száz kézzel festett kazettából álló mennyezetéért és egy üvegbúra alatt őrzött Kossuth koszorúért keresik fel sokan e templomot. A város főterén elköltött ebéd után a Király-hágón átkelve elindultunk Magyarország felé.

Reméljük, hogy az együtt töltött egy hét alatt sok ismerettel gazdagodtak tanítványaink és élményekkel telve tértek haza.

Táborszervezők