Babák Z
Ezek a nyugdíjasok már megint kitaláltak valamit… illetve nem is ők, de nem is a Diego fiuk…
Szóval új útra vitte a nyugdíjasok első csoportját Tusjak János, az Aranykor Nyugdíjas Egyesület elnöke. Most a Tátra és Krakkó volt a cél.
A hosszú utat legelőször a Dobsinai jégbarlangnál szakítottuk meg, és a forró-párás hegyi kapaszkodó után egészen hűvös volt a 0-fok alatti jégbarlangban. Több mint 400 métert le-fel a lépcsőkön a sok ezer tonna jég között…kemény kezdés.
Estére értünk a Cerveny Klastor kolostor melletti hasonló nevű falú hasonló nevű faházas táborába. Azt nem sikerült megfejtenünk, hogy a Cerveny Klastor miért Vörös Kolostor, de hát vannak még titkok. A fenséges kétfogásos vacsora – minden este ilyen várt bennünket-, nagyon jól esett, és az alvás is jól volt a 6-12 fokos ózondús levegőben.
Másnap kiadós reggeli után – de valóban mindennap kiadós reggelit kaptunk-, irány a Dunajec, tutajozás. A gorálok- ezek a hegyi emberek ebből élnek-, de valóban feledhetetlen élmény a mészkő szirtek alatt. Aztán átsétáltunk Lengyelbe… jó érzés volt, hogy sehol nem kérték sem az útlevelünket, sem a személyinket, nem is volt sehol semmilyen oficer.
A harmadik nap Krakkó következett. Meglepett bennünket, hogy már az odauton rendezett házak, kertek fogadtak! A Wawel várkomplexum, majd az óváros, a sör és a fagyi, az idegen vezetés, szóval fárasztó, de csodálatos volt a meleg ellenére. Itt ugyanis kánikula fogadott. Szinte jól esett visszamenni a hűvös hegyi táborba.
A negyedik nap a Tátrai Nemzeti Park, Ó-Tátrafüred fogaskerekű, majd a Tarpataki vízesés megint kimerítő volt. Majd a Csorbatónál jól eláztunk egy pillanat alatt…de még ezek sem tántorították el a társaság nagy részét.
Az utolsó nap csomagolás, indulás haza. Késmárk várában sok-sok lépcsőt és rengeteg berendezett szobát nézhettünk meg. Lőcsén szintén a városi múzeum, templomok, és egy kiadós ebéd sörrel jelentette a program végét. Igaz, előző este még meglepetéssel készült a csapat a szülinapját elhallgató csoportvezetőnek.
Mivel reggelre mindég elmúltak a fáradalmaink, a sok-sok szép élmény, a kiadós reggelik-vacsorák emléke, a jóféle sörök íze, és az apró ajándékok mellett a pótlásnak vitt kajákat is hazahoztuk (Egyszerűen nem volt rá szűkség).
Szóval, legszívesebben visszamennénk a következő csapattal…ajánljuk mindenkinek!
A Körösparti család fotói csak ízelítőek.
eRPé
