Babák Z
Mezei gálának indult egy mezei szerda estén, mégis szupergálaként ért véget a Békés Megyei Jókai Színház Est a víz felett című zenés felolvasóest-sorozat ráadása.
A Víziszínpaddal kapcsolatban is voltak kétségek a Babák-szkeptikusok körében, amik csak szaporodtak, mikor a Fekete Péter bevezette grandiózus tervét, hogy minden este történik majd valami a deszkákon. Akik majd minden eseményen részt vettünk, csak csóváltuk a fejünket, és azt gondoltuk, hogy majd hozzáér a háta a falhoz. Régen tévedtünk ekkorát. Igazi sikersorozatot tudhat maga mögött az igazgató és társulata, és ekkor a hétvégi színielőadásokról még nem is beszéltünk.
Estéről-estére sokan voltak, és egyre többen lettek. Számítások szerint 12 ezren látták az előadások legalább egyikét, de volt olyan aktivista, aki harmincnál többön volt jelen. Nekik azért kijárna egy-egy névtábla a kedvenc ülésükre.
A gálán fellépett a színház minden művésze, aki az emelvényen helyet foglalt korábban, és szabaddá tudta tenni magát erre az estére. Eljött Balázs Csongor, Kara Tünde, Csomós Lajos, Liszi Melinda, Nagy Róbert, Szabó Lajos, Vadász Gábor, Bányai Ágota, Katkó Ferenc, Gulyás Zsolt, Komáromi Anett, Czitor Attila, Szomor György, Kovács Edit, aki a történeteket homokba öntötte, Szlávik Ágnes, és természetesen az est szerkesztője, Tege Antal. Az előadók bőrfoteljét ezúttal Fekete Péter Szarvas Város lakosságának ajánlotta, és egy Szarvas címert helyezett el benne.
Fekete Péter nem akart több bőrt lehúzni az estről. Jól tette. Pont jókor fejezte be, de tudta ő, hogy mikor kell. Ahogyan mondta, pontosan öt perccel azelőtt, hogy a nézők kezdenék unni az előadást.
A társulattól dr. Dezső István, Szarvas Város Baráti Körének elnöke búcsúzott, aki a mellette ülők úgy bocsátottak a színpadra, hogy “Pista, csak ne énekelj!”. Talán a barátok kérésére kímélte meg attól a közönséget, hogy francia barrikádnótákat adjon elő, vagy csak azért, mert a saját bevallása alapján még néhány pálinkának meg kellett volna előznie az operaénekesi állapot beálltát, de a Doktor nem énekelt. Valószínűleg nem kis élménytől fosztotta meg ezzel a szarvasiakat, helyette megköszönte mindenkinek a részvételt, aki bármilyen módon, akár fellépőként, akár nézőként, helyt állt a hosszú szezon során.
Az est vastapssal és gyertyagyújtással ért véget. Háromnegyed nézőtérnyi szarvasi állt és tapsolt. Mindezt egy mezei szerda estén.
