Babák Z
Megható figyelmességgel kezdődött a szombati Szarvasi FC – Szolnoki MÁV FC II. NBIII Alföldi csoportjának szombati mérkőzése. Nyugdíjba vonulásának alkalmából mondtak köszönetet a játékosok és a szurkolók Krnák Mihálynak, aki 20 éve ápolja a gyepet, ahogy ő nevezi, a műhelyt. A szurkolók “köszönjük a gyepet” és “nem rajtad múlik” bekiabálásokkal búcsúztatták a pázsit urát. Gyakorlatilag ezzel a délután legizgalmasabb részén túl is voltunk.
A mieink a Szabó Balázs (48 k), Závoda Gábor (5), Klimaj Zoltán (7 csk.), Furár Róbert (8), Csellár Sándor (9), Pákozdi Ferenc (17), Ferenczi Attila (19), Petykó Adrián (26), Kristóf Gergő (28), Somogyi János (32), Bakró Géza (49) kezdőcsapattal álltak fel. Somogyi jános cseréknek nevezte Jurecska Martint (11), Demcsák Dánielt (13), Kugyela Balázst (14), Enabulele Stanleyt (21), Pogdán Pétert (25) és Truczka Tamást (77).
A kezdőrúgásnál alig néhány néző állt a korlátok mellett, de a lelátókon is alig volt szurkoló. Talán a gyönyörű őszi időt, ami egyébként tökéletes lett volna meccsnézésre is, a szarvasiak már a jövő heti őszre való készülődéssel töltötték a kertekben.
Lódi László egy nagyon fiatal, de verhető gárdával érkezett Szarvasra. A második percben egy szép támadás után Somogyi Janó az oldalhálóba talált, ami megcsillantotta a reményeket. Az ötödik perc vendég támadást hozott, de a 17-essel játszó Markót szerencsére nem találta el a labdát. A 14. percben Kristóf fejese akár gól is lehetett volna, de ismét kimaradt egy hazai helyzet, csakúgy, mint 2 perc múlva, amikor Bakró lábáról egy lecsettent lövés után a labda keresztbe gurult a kapu előtt. Ismét két perc telt el a következő szarvasi támadásig, mikor Tompai Játékvezető büntetőt ítélt a javunkra. A helyzet annyira egyértelmű volt, hogy a vendégek még csak nem is reklamáltak az ítélet ellen. A tizenegyest Soma értékesítette, amiért a meccs végén sokan imába is foglalták a nevét. Ha megfigyelik az olvasók, minden második percben volt egy hazai támadás. A páratlanokban a vendégek támadtak, azaz egy perc kellett a labda egyik kaputól a másikig juttatásához.
Az első játékrész hátralevő részében két vendégtámadás érdemel szót, amik közül szerencsére egy sem rezgette meg a hálónkat, ill. az a szabadrúgás, amit Závoda Gabi felrúgásáért kaptunk, és Klimaj végzett el. A jóívű lövést a vendégek kapusa tolta ki a léc fölé.
A második félidő pont úgy folytatódott, mint az első, akár annak ismétlése is lehetett volna, azzal a különbséggel, hogy ebben a játékrészben nem találtunk az ellenfél hálójába még büntetőből sem. Igazán fontos dolog csak a 80. perc környékén történt, mikor jelen sorok írójának kétoldalán állók kezéből egyszerre fogyott ki a szotyi, így a maradék 10 percet már nyugodt semmittevésben együtt tudta élvezni a megfáradt őszi napsugarakat a pályán szaladgáló 22 játékossal.
Játék híján a hazai szurkolók már azzal szórakoztatták magukat, hogy egy ártalmatlan leshelyzeten összeveszve azt próbálták eldönteni, hogy ki az igazi szarvasi szurkoló, és a les az akkor is les-e, ha hazai támadásnál ellenünk ítélik.
A végeredmény 1:0 lett, egy izgalmaktól mentes, de rendkívül sportszerű mérkőzésen, de a legfontosabb, hogy csapatunk megszerezte első hazai győzelmét.
Nyilatkozatok:
Lódi László (Szolnoki MÁV FC II): Fiatal csapatom nagyot dolgozott. Egy pontra jók voltunk.
Somogyi János (Szarvasi FC): Nagyon fontos, remélem görcsoldó 3 pontot szereztünk.
