A mindennapi betevő

Minden kismama egyik legnagyobb aggodalma, hogy hogyan fogja táplálni gyermekét. Anyatejjel, vagy tápszerrel, esetleg mindkettővel egyszerre. Unalomig elcsépelt frázis, hogy az anyatej a legjobb táplálék a babának, de azért ez nem olyan magától értetődő.

Emlékszem mennyire készültem rá, hogy majd szoptatni fogom a gyerekemet, és arra is fel voltam készülve, hogy másnak is adjak, ha tudok. És amilyen az élet mégsem sikerült. Nagyon kevés tejem volt és mivel a gyerekem normális súlyú volt és egészséges nem kaphatott anyatejet mástól törvényes úton. Pedig mindent megtettem, hogy legyen tejem: borzalmas ízű tejszaporító teát ittam, tejtermelődést serkentő készítményt szedtem, fejtem orrvérzésig, de mégsem jött össze a dolog. Végül is abban maradt a dolog, hogy ameddig volt egy kevés tejem szoptattam és pótlásként tápszert adtam a babámnak. A következő alkalommal pedig sikerült a szoptatás majdnem egy évig.

Amíg az első babámmal így küszködtem az anyatej hiánya miatt sokszor éreztem azt, hogy nem vagyok jó anya. Erre még „rásegítettek” néha a „mindentudó” anyukák a klubból is, szóval rengeteget görcsöltem ezen, valószínűleg ez is hátráltatta a dolgot.

Mivel a szoptatás kissé divatjamúlt lett ezért a szoptatásért elkötelezettek nagyon erős harcot vívnak azért (jogosan), hogy népszerűsítsék ezt a táplálási formát. Ugyanakkor ebben a folyamatban sokszor elfelejtik közölni, hogy ha nem sikerül ne keseredjünk el, nincs semmi baj, hiszen nem attól lesz valaki jó anya, hogy szoptatja-e a gyermekét vagy sem. A szeretet a lényeg.

Én a saját példámból kiindulva mindig el szoktam mondani, hogy mennyire fontos, hogy elfogadjuk magunkat úgy, ahogy éppen vagyunk. Ha most nincs elég tejünk, akkor lehet, hogy a következő gyereknél lesz, de az anyai minőséget nem az anyatejben mérik. És ettől még senki se érezze magát rosszul, mert ez csak egy felfokozott hisztéria, semmi több.

De persze senki sem tudja függetleníteni magát a környezetétől, ezért nagyon fontos a támogató környezet, a család, a védőnő és a kismama közösség. Támogassuk és segítsük egymást, senkinek sem érdeke, hogy az anyukák depressziósak legyenek.

Bár el kell mondjam, hogy amíg egy kisbaba életében a legfontosabb dolgok a bemeneti és a kimeneti nyílásai körül zajlanak nem lesz valódi nyugtunk. Az evés csak egy dolog, mert ott van még az ürítés is. Mi a normális? Teszik fel gyakran a kérdést az anyukák és erre nehéz őszinte választ adni. Mert gyereke válogatja. Van, aki bedugul gyakran és van, akinek ez könnyen megy. Vicces megélni, hogy egy egész család mennyire tud örülni egy kis kupac kakinak, pláne, ha már napok óta várják. Vagyis el kell fogadnunk, hogy az addigi életünk fontossági sorrendje örökre megváltozik, és az utódunk jól-léte lesz a legfontosabb, elsősorban az, hogy mi és mennyi megy bele, mi és mennyi jön ki belőle és milyen gyakran.  

Következő alkalommal arról lesz szó, hogy megéri-e orvost, szülésznőt fogadni.

Nóra