Babák Z
Magyarország az elmúlt évezredben folyamatosan krízishelyzetek sorát élte át, ami megerősítette, kezdte a IV. bajor-magyar diakóniai szemináriumot Lázár Zsolt, amit a közelmúltban tartottak Szarvason, majd a “Nekünk Mohács kell” című versidézetével feladta a leckét a fiatal tolmácshölgynek.
A konferencia első előadója Dankó Béla országgyűlési képviselő volt, aki összefoglalta a jelenlegi magyar társadalom neurotikus pontjait, mint az idősödő társadalom az elszegényedéssel karöltve, amik kezelésében az egyházaknak fontos szerepe van. Régen a fiatalok és az idősebbek együtt éltek, ami a mai felgyorsult élet következtében már nem mondható el, földrajzilag is szétszakadnak a családok. A mezőgazdaság jelentőségének visszaszorításával sokan elveszítették a munkájukat, infrastrukturális elmaradásunk miatt pedig nem csábít ide munkahelyteremtő, pláne nem a jelenlegi válságos helyzetben. A válság során sokan elveszítették munkahelyüket, ami a bankok éhségével és külső hatásokkal karöltve sokaknak a lakásukba kerül.
Babák Mihály már csak kiegészíteni tudta a Dankó Béla által elmondottakat, majd, mivel ideje szűkreszabott és egyébként is szeret tőmondatokat, egy hétperces tőmondattal táncolt a tolmács idegein, aki előtt le a kalappal azért, ahogy a politikusok szóvirágait átadta a bajor vendégeknek.
Közülük Fritz Blanz, a Diakonisches Werk Bayern e.V. katasztrófavédelmi és partnerségi referense vázolta a különbségeket a bajor és a magyar rendszer között. Németországban különbséget tesznek a katasztrófavédelem és katasztrófasegélyezés között. Az előbbi tisztán állami feladat, míg az utóbbit többnyire az egyházak koordinálása mellett adományokból finanszírozzák, mondta bajor vendég.
A politikusok beszédeit zseniálisan fordító tolmácshölgy mellé felfrissülést jelentett még, hogy a konferencia végén bemutatták a Magyarországi Evangélikus Egyház hivatalos – meggy és szilva ízesítésű – söreit.
