Nóra
Sokat gondolkodtam azon, hogy egyáltalán írjak-e neked az idén, mert kissé meg voltam sértve. Sőt, ha jobban belegondolok, akkor nem is kicsit. Mert hát hogy is volt 2010 decemberében? Akkor is, mint minden évben írtam neked egy levelet, abban bízva, hogy elolvasod és teljesíted a kéréseimet. Ehhez képest csak egy maréknyi vacak szaloncukrot kaptam tőled, azt is zseléset, pedig tudod nagyon jól, hogy azt ki nem állhatom. Már gyerekként is utáltam, ennyit igazán tudhatnál már rólam oly sok év levelezés után.
Kedves Mikulás!
Sokat gondolkodtam azon, hogy egyáltalán írjak-e neked az idén, mert kissé meg voltam sértve. Sőt, ha jobban belegondolok, akkor nem is kicsit. Mert hát hogy is volt 2010 decemberében? Akkor is, mint minden évben írtam neked egy levelet, abban bízva, hogy elolvasod és teljesíted a kéréseimet. Ehhez képest csak egy maréknyi vacak szaloncukrot kaptam tőled, azt is zseléset, pedig tudod nagyon jól, hogy azt ki nem állhatom. Már gyerekként is utáltam, ennyit igazán tudhatnál már rólam oly sok év levelezés után.
Vagy azzal volt bajod, amiket kértem? Olyan nagy kérés volna, hogy egy kicsit jobban figyelj a levelek olvasása közben? Nem tudom, miért nem tudtad elintézni nekem, hogy egy kicsit feszesebb legyen a popóm és mindig legyen elég pénz a számlámon, és nyíljon egy Ikea itt a mi kis városunkban, és legyen egy olyan boltom, ahol nagyon sok szép ruha van, meg egy kávéház, ami könyvesbolt is egyben, ahonnan egyenesen át lehet menni a kisállat kereskedésembe, és az ékszerüzletembe és a szépségszalonomba. Vagy ez túl nagy kérés lett volna? Mégis, mit csinálsz te az év 364 napján, amikor csak egy napig dolgozol? Kártyáztok a húsvéti nyúllal és a Jézuskával? Mert ők is csak egy napot dolgoznak az évben. Igazán, kérlek, idén szedd össze magad egy kicsit jobban, hogy ne legyek ilyen csalódott.
Hogy telhetetlen volnék? Nem hiszem, mert úgy gondolom, ennyi jár nekem, ugyanis számomra minden nap munkanap. Ellátom a családot, a velünk egy fedél alatt élő szőrös és tollas jószágokat (Apropó, ha a gyerekek megint papagájt kérnek, ne hozz nekik, mert a tavalyiak után is én takarítok és nem ők!), takarítok, főzök, mosok, vasalok, bevásárolok, szülői értekezletekre járok, leszakadt gombokat varrok föl és zoknikat stoppolok. És még emellett ott van a munkahelyem is. Oda már csak üdülni járok, néha azt érzem. Mostanában egy átlagos regényt fél évig olvasok, azt is legtöbbször a legkisebb helyiségben, mert ott van egy kis nyugtom. Mozi, színház, kiállítás, koncert – ezek mind már csak emlékek megboldogult ifjúkoromból.
Szóval kedves Mikulás, kössünk üzletet: te teljesíted a kéréseimet, cserében én nem buktatlak le a gyerekek előtt. Rendben?
Zárom soraimat, remélem értjük egymást. Na, megyek csizmát pucolni…
Szeretettel ölel,
egy régi barátod
