Luca napi családi délután a múzeumban

111214luca

111214lucaHagyományainkhoz híven ismét családi délutánra invitáltuk az érdeklődőket december 10-én 14 órától a Tessedik Sámuel Múzeum dísztermébe egy kis Luca-napi „boszorkánykodásra”. A program békésszentandrási Fürge Lábak  Néptánccsoport műsorával kezdődött, akik sárközi lassút és friss csárdást mutattak be. A bemutatót követően Babák Ildikó, a néptánccsoport vezetője táncházra invitálta az egybegyűlteket, majd népi játékokat tanított a gyerekeknek. Aki a lába helyett a kezét szerette volna inkább használni annak is kínáltunk elfoglaltságot. A Luca napi hagyományokhoz kapcsolódva lehetett Luca-búzát keltetni, amelyről azt tartották, hogy ha karácsonyra szárba szökken, bő termés várható a következő esztendőben. Azok a lányok, akik kíváncsiak voltak jövendőbeliük nevére ún. Luca-cédulákat készíthettek, szám szerint tizenkettőt, melyekre egy-egy férfinevet kellett írniuk. A zsákocskából (melyet természetesen haza vihettek) minden nap ki kell dobni egyet, és amelyik név karácsony estére marad, abból kiderül, hogy fogják majd hívni a férjüket. Gondoltunk a közelgő karácsonyra is: az itt készült csillogó karácsonyfadíszek és szalvéta technikával díszített levélnehezékek bizonyára sokak otthonát díszítik majd az ünnepen.  Karácsony közeledtével a néphagyomány több jeles napot tart számon, ezek közül kiemelkedik Luca napja. Kevés olyan jeles nap van, amelyhez annyi hiedelem, babona kapcsolódik, mint ehhez a naphoz. Aki részt vett az óriás társasjátékban, az megismerkedhetett jó néhánnyal ezek közül. A gyerekek maguk voltak a bábuk. Boszorkány kalappal a fejükön, tarisznyával a vállukon útra keltek a Luca- napi babonák, hiedelmek világában. A játék során fény derült arra is, hogyan készült a hagymakalendárium, hány féle fából készült a Luca-széke, mit jósoltak meg a Luca-kalendáriumból, hol született Szent Lúcia, mi a Luca név jelentése valamint, hogy hogyan lehet védekeznünk a boszorkányok ellen.

Legtöbb népszokásunk az ünnepekhez, az esztendő jeles napjaihoz fűződik, ezek a napok hosszú századokon át a paraszti közösség ünnepei voltak. A XXI. század embere már nagyon keveset tud a régi idők népszokásairól, amelyekben a magyar nép lelkivilága, szellemi kultúrája olyan jellemzően mutatkozott meg. Népszokásaink hasonló értéket jelentenek, mint a népzene vagy a népművészet más ágai, ezért megőrzésük vagy legalábbis emlékezetben tartásuk kötelesség. Ebben a mai érzelmileg elsivárosodott világban igazán nagy szükség van arra, hogy előszedjük a hagyományainkat. Itt a múzeumban úgy gondoltuk, megpróbáljuk életre kelteni és továbbadni ezeket gyermekeknek, felnőtteknek egyaránt.

2012-ben is szeretnénk hasonló családi programokat rendezni, melyre továbbra is szeretettel várjuk az érdeklődőket.

Ezúton kívánok a múzeum valamennyi dolgozója nevében minden kedves olvasónak békés, boldog ünnepeket!

Horváth Mariann múzeumpedagógus