Szarvas, a városállam

Már bizonyára mindenkit elért a válság a maga valójában. Az első egy-két évben azt mondtuk, hogy ha ennyivel jár, akkor a fene bánja, ám mára a problémák komolyan begyűrűztek mindenki hétköznapjaiba. A városvezetésben ismét feltámadt az a korábban már elvetett ötlet, hogy Szarvas gazdaságilag függetlenítse magát környezetétől. Elkezdődtek a számolgatások, el tudjuk-e tartani magunkat, és ezzel kapcsolatban a találgatások is azzal kapcsolatban, hogy hogy fog tetszeni a szarvasiaknak a szigorúbb fiskális politika megkövetelte rendszer. Mivel ebben az esetben csak a saját magunk megtermelte javakkal számolhatunk, elképzelhető, hogy a hatalom abban is kénytelen lesz irányt mutatni, hogy mit-hol-mennyit termeljünk.

Vegyük sorba, milyen változásokkal kell szembesülnünk, ha megtesszük az ugrást az ismeretlenbe!

Az “államformával” kapcsolatban több lehetőség is szóba került. Több törpeállamot és szomszédaikhoz fűződő kapcsolatát is vizsgálták ennek kapcsán, végül csak három maradt a kalapban. Közülük a San marinói köztársaság régóta kipróbált demokráciája áll nyerőre, de az egyház markáns jelenléte és előretörése miatt a Vatikán világi és vallási életének kapcsolata is górcső alá került. Utolsóként egy monacói típusú hercegség formája merült fel. Meghívásra került a törpeállam kultuszminisztere, aki el is fogadta a meghívást, és januárban személyesen fogja segíteni a helyieket a döntésben.

A fizetőeszköz a váltópénz nélküli Cervinus lesz, aminek árfolyamát az eredeti tervek szerint az euróhoz kötnék, de a közös pénz megszűnéséről egyre jobban felerősödő pletykák után megvizsgálták a dollárhoz való rögzítést is. Az árfolyam 1:100-hoz váltás mellett folyna. A “jegybank” szerepe még kétesélyes. Amennyiben a helyi központú pénzintézet nem tudna megbirkózni a feladattal, úgy szóba került egy saját “bank” felállítása is.

A bevételi oldalon továbbra sem lesz nagy csoda, az adók, a járulékok és a bírságok fogják biztosítani, amik legnagyobb része itt marad. Kisebb része, aminek mértéke még egyezség tárgyát képezi, átutalásra kerül a magyar államkasszába, mivel nyilván nem lehet mindenben függetlenedni az anyaországtól, pl. egészségügyben, amiről még további egyeztetések várhatók. A bevételek oldalán a legnagyobb változás a beszedés módjában lesz, ami nem azt jelenti, hogy a fél város ellenőrzi a másik felét, hanem abban, hogy minden nyilvános lesz. Akinek feltűnik valamilyen szabálytalanság, köteles lesz szólni, de nem az adóosztálynak, hanem a szabálytalankodónak, amit adminisztrálnak, de nem hozzák nyilvánosságra, ha a hiba kijavításra kerül és nem követik el folytatólagosan. Mindenkinek kimutatható jövedelemből kell élnie, nem lesz potyautas a rendszerben.

A bevételek rovatban szerepelnek merőben új tételek, amiket látva bizonyára sokan bólintanak majd egyet. Egyik legszimpatikusabb ezen extra bevételi források közül a “passzív turizmus”, azaz a városon áthaladó teherforgalom útdíjjal történő megadóztatása.

A legérdekesebb változás a munka világában lesz. A tervezet szerint mindenki köteles lesz havonta néhány napot a köz szolgálatában tölteni, annak javára tenni. Ez a “kötelesség” átruházható lesz, de ez szigorúan nyilván lesz tartva.

A legkritikusabb kérdés a pénzek helyben tartása. Kidolgozás alatt áll a rendszer, ami ösztönözni fogja a lakosokat arra, hogy vásárlásaikat a helyi kereskedőknél végezzék el, ill. helyi szolgáltatókat vegyék igénybe mindennapjaik során.

Hogy mit szól ehhez a magyar állam? A gépezet várakozó álláspontra helyezkedett. Ahogy azt manapság bizonyítják is országos szinten, minden kísérletet, szabadságharcot támogatnak, ami a kilábalásban segítséget, vagy legalább némi támpontot nyújthat.

Boldog új évet kívánunk a newjság minden olvasójának, és ne vegyen komolyan mindent 2012-ben sem, pláne ezt a sok marhaságot ne!