Nóra
A meghitt karácsony után pár nappal már itt is a zajos szilveszter, az év utolsó nagy bulija. Legalábbis ez a sztereotípia él mindannyiunkban. Nekem azonban újév napja évek óta egybefonódik a várakozással, mert egy évig várok a bécsi újévi koncertre.
Szerintem sokan vagyunk így, amikor a kései lefekvéstől még kissé álmosan, hűs pezsgőt kortyolgatva leülünk a tévé elé és gyönyörködünk a látványban és a hallványban. ☺ Életem egy régi nagy álma eljutni a bécsi újévi koncertre, vagyis ott szilveszterezni az osztrák fővárosban, egy elegáns szállodában, hogy másnap a szerény, ám impozáns reggeli és egy bécsi melanzs után puccos kiskosztümben elmenjek a legendás koncertre. Bár valószínűleg a tévé előtt ülve sokkal jobban lehet látni a zenekart és remek kisfilmeket mutatnak a szünetben, mégis az lenne az igazi, ha ott lehetnék.
Csodálatos elrepülni a zene szárnyain, a keringő édes dallamain abba a korba, amit ilyen távolból joggal nevezhetünk boldog békeidőnek. Ahol az úri közönség csodás báltermekben táncolt, az urak és a hölgyek külön szalonokban itták a vacsora után felszolgált feketéjüket. Ahol voltak becsületbeli ügyek és megnevezett segédek. Illatos táncrendekben szépen rótt betűkkel az udvarló lovagok nevei, és a legyezők forgatásának minden titkát ismerték a hölgyek és az urak. Mindent el tudtak mondani virágokkal, és hajnalban a kisasszonyok szerenádot kaptak a spicces uraktól. Amiről aztán városszerte napokig beszéltek a társadalom minden szintjén…
És amíg a pezsgőt kortyolom addig a keringő könnyed dallamai elfeledtetik velem azt a sok rémséges kilátást, amit nagyokosok jósoltak nekünk 2012-re. Kit érdekel? Pukkadjanak meg mind, mint a pajkos kis buborékok a pezsgőmben…!
Boldog új esztendőt nekünk!
Nóra
