Önkéntesen és dalolva

120113klenk

120113klenkMég az év önkéntese kitüntetést is vonakodva fogadta el. Klenk József számára első az emberek elismerése. Hosszú évek óta végez önkéntes tevékenységet az evangélikus egyházközség felügyelőjeként. Tavaly közel 15 ezer étel kiosztásában segédkezett, 13 éven keresztül pedig jótékonysági bálokat szervezett, amelyek bevételét mindig a rászorulóknak jutatták el. Emellett életeleme az úszás, Európa-és világversenyeken indul. Klenk József lehet a Békés Megyei Hírlap és a Beol.hu közös kezdeményezésén az év embere.

– Önkéntes munkát soha nem azért végez valaki, mert bármiféle díjat, elismerést vár cserébe, hanem elsősorban belső indíttatásból. Éppen emiatt hogy érintette a díj?
– Nagyon meglepett, mert valóban nem számítottam rá soha és a jövőben sem fogok hasonlóra. A munkámat azok az emberek ismerték el leginkább, akiknek a környezetében dolgozom, és akik megbíznak ezzel a feladattal. Úgy érzem, hogy azért kaphattam meg ezt a díjat, mert az egyházmegye és az evangélikus egyházmegye úgy látta, elvégeztem a rám bízott munkát. Természetesen egyfajta erőt is jelent számomra a folytatáshoz, de biztos vagyok benne, ha nem kapom meg ezt az elismerést, akkor is végzem a dolgom. Ennek belülről kell fakadnia.

– Ön azonban nagyon komolyan veszi az önkéntesség fogalmát. Hat éven keresztül másodfelügyelőként, hat éve az evangélikus egyházközség felügyelőjeként dolgozik a legkisebb ellenszolgáltatás nélkül. Még az útiköltség térítést sem fogadja el. Miért?
– Én úgy érzem, ha csinálok valamit, nem szabad, hogy az anyagi hozadéka vezéreljen. A Jóisten megadta nekem a lehetőséget, hogy ne kelljen pénzt felvennem, ha elutazom valahová. Van még keresetem, a családi körülményeim pedig szerencsére megengedik, hogy ezt megadhatom az egyháznak. Nem szorulok rá arra, hogy bármilyen juttatást elfogadjak.

– Ez egyfajta büszkeségi vagy hiúsági kérdés? Nevezhetjük így is?
– Nem. Egyszerűen a neveltetésemből fakad. Az édesapám is presbiter volt, erre a szemléletre tanított. Én pedig a gyerekeimnek szeretném mindezt továbbadni.

– 13 éven keresztül rendszeresen szervezett jótékonysági bálat és a befolyt összegnek mindig megvolt a helye. Van olyan eset, amire különös nosztalgiával emlékszik vissza?
– Gyakran eszembe jut a beregszászi színháznak és főiskolának nyújtott több mint 400 ezer Ft-os segítség. Ez utóbbi esetben köszönetképp egy szarvasi szobát is kialakítottak, ami rendkívül megható élmény volt. Szarvasi összefogással pedig Szentegyházára egy kályhát tudtuk eljuttatni, amiből a gyerekosztály fűtését oldották meg. Ezek olyan dolgok, amelyeket az ember soha nem felejt el. Ezért érdemes dolgozni.

– Még sokak emlékeiben élénken él a vörösiszap-katasztrófa. Ön ott is járt és segített.
– Nagyon gyorsan történt minden. Kb. 3-4 nap leforgása alatt Szarvas városa annyi adományt gyűjtött, hogy el tudtunk utazni a katasztrófa helyszínére. Délben 750 adag ételt osztottunk szét és vacsorára is ugyanennyit főztük. Nagyon jól eső érzés volt, amikor az emberek odajöttek és örömmel fogadták a meleg ételt. Később pedig visszatértek, mert annyira ízlett nekik. Leírhatatlan érzés, hogy tudtunk egy picit segíteni azoknak az embereknek, akik nagy bajban voltak.

– Ép testben ép lélek, ami az Ön esetében fokozottan igaz. A mai napig ugyanis rendszeresen úszik, sőt Európa-és világbajnokságokon szerepelt szép eredménnyel. Mióta része a sport az életének?
– 36 éves voltam, amikor hobbiból elvégeztem a Testnevelési Főiskolát. Ez 1978-ban történt. Akkoriban mezőgazdasági üzemmérnöki diplomával rendelkeztem és adódott a lehetőség, hogy akinek van egy diplomája, elvégezheti a testnevelés szakot. Azóta rendszeresen úszom. Minden este lemegyek az uszodába, leúszom a napi edzésadagot és utána jól érzem magam.

– Nem tartja magát példaképnek, pedig sokan büszkén tekintenek Önre. Mi az a szemlélet, amit szeretne minél több emberhez eljuttatni?
– Nehéz ezt megfogalmazni, de hiszem, hogyha valaki sportol, dolgozik és mindent megtesz a családjáért, eleget tesz. S minden bizonnyal az ország is előrébb jut.

A jelöltekre szavazni kétféleképpen lehet: hatóránként a Beolon, illetve a Békés Megyei Hírlap segítségével. Vágják ki a napilapból jelöltjük képét, ragasszák fel egy levelezőlapra vagy tegyék borítékba, és küldjék be a Békéscsaba, Kiss Ernő u. 3. címre. Egy borítékban, levelezőlapon több képet is küldhetnek, minden kép egy szavazatot ér, de csak a lapból kivágott, eredeti példányt fogadják el.

A két szavazást a helyezési számokkal egyesítik, azaz az újságkivágások végeredményének helyezési számához hozzáadják az internetes szavazás eredményének helyezési számát, s akihez a legkisebb érték tartozik, ő lesz az év embere Békés megyében. Egyenlőség esetén a Békés Megyei Hírlapból kivágott szelvények helyezési száma dönt.

Szavazni 2012. január 20-áig lehet.

A cikk a Rádió Szarvas segítségével készült.