in

„Mi a f***t képzelsz magadról?”

120123nora

120123noraEz a költőinek semmi esetre sem nevezhető (ám annak szánt) kérdés hangzott el egy meglehetősen zavaros helyzetben. Elmondom mi történt.

Az egész onnan indult, hogy a barátnőm elment a munkahelyére leadni egy papírt, mivel kismama és ez ugye rengeteg hivatalos papír üggyel jár. Egy kisváros mellékutcájában van a munkahelye egy produkciós irodával szemben. Mivel az összes parkoló foglalt volt az egész utcában, ezért megállt 5 percre a produkciós iroda feljárójára. És itt követte el a hibát.

Bement a munkahelyére, leadta a papírt és ment volna haza a pici babájához, de a kocsija mögé 5 centire megállt valaki. Mint utóbb kiderült a cég egyik vezetője. Sűrű bocsánatkérésekkel kezét tördelve bement az irodába és szépen megkérte az autó tulaját, hogy álljon el, hadd menjen haza.

Ezek után a férfi, egy értelmesnek tűnő, fiatalos negyvenes éktelen kiabálásba kezdett, hogy ennyi és ennyi forintba fog ez a szabálytalan parkolás a barátnőmnek kerülni, mert miatta nem tudott elindulni a cég egy szállítója. Mire a barátnőm újból bocsánatot kért és kijelentette, hogy kifizeti azt sok tízezer forintot, mire ez csak még jobban feldühítette a férfit, aki a titkárnője jelenlétében nekiesett a barátnőmnek és többek között ekkor hangzott el a címben is szereplő mondat. Egyszerűen nem engedte szóhoz jutni a barátnőmet, meg sem hallgatta, csak mondta, mondta a szidalmakat.

Szóval, a férfi végül elállt, a barátnőm leállt a bejáróról és a tulaj be tudott hajtani a cége udvarára. Ahonnan, mondanom sem kell, semmilyen szállítmány nem indult el azonnal, lóhalálában, hogy behozza az 5 perces lemaradását…

Vagyis, a barátnőm hibázott, de bocsánatot kért, és amit ezért cserébe kapott az nem volt egálban azzal a „bűnnel”, amit elkövetett. Elmondása szerint nem a szóbeli bántalmazás fájt neki a legjobban, vagy az, hogy semmibe se vették, és nem hallgatták meg, hanem azért furdalta a lelkiismeret, hogy ez az ember valószínűleg a dühét másokon is kitöltötte. Kérdeztem a barátnőmet, hogy haragszik-e erre a férfira, de ő azt mondta, hogy egyáltalán nem, mert tudja, hogy hibázott és vállalja a felelősséget a hibájáért, csak sajnálja, hogy ez az egész így alakult. Pedig az a férfi értelmesnek tűnt, és jólszituáltnak, de úgy látszik, vannak dolgok, amiket vagy magával hoz az ember, vagy nem kap meg otthon és ennek a hiányát nem lehet pótolni semmivel. Hol vannak azok a férfiak, akik igenis megválogatták a szavaikat nők és gyerekek jelenlétében? Talán nem túlzás úriembereknek nevezni őket, szóval hová lettek ezek a férfiak?

Én olyan világban szeretnék élni, ahol egy férfi meg tudja őrizni a méltóságát minden helyzetben és tudja, hogy mikor mit és hogyan mondjon.

Mi pedig nők és férfiak sokkal jobban figyeljünk arra, hogy mikor és hol parkolunk, mert sosem lehet tudni, hogy ki és hogyan fog minket felelősségre vonni.

Nóra

Vélemény, hozzászólás?

120123karate

Edzőtáboroztak Szarvas ifjú karatésai

Tájékoztató a súlyos mozgáskorlátozott személyek közlekedési kedvezményeiről