Egy pofon nem pofon

120506hunyadi

120506hunyadiIgazán történésekben gazdag mérkőzést láthattunk a Hunyadi otthonában szombaton, mikor a szentandrási csapat Nagyszénás együttesét fogadta.

A tabellavezető ellen kis kapkodással kezdett a közelmúlt talán legjobb összeállításában  pályára lépő Hunyadi. A csatárpáros szerepében Tóth Attila és Ugrai Sándor alkotta, mögöttük pedig Csipai Csaba tette a dolgát. Mindhármuknak volt már jobb-rosszabb szezonjuk, csak remélni mertük, hogy ezen a mérkőzésen mindhárman jól teljesítenek.

A kis ismerkedés után a 9. percben a hazai szemek már a hálóban látták a labdát, de sajnos a valóság mást mutatott. Nyolc percre rá Rácz Rajmund jól vette észre, hogy a kapus kijjebb áll a kapuból, és kishíján a jobb felsőbe lőtt. Ekkor kezdtek magukra találni a vendégek. Egymás után két szögletet harcoltak ki. A másodiknál a kapufánál álló Rácz Rajmund mentette meg a csapatot az első góltól.

Egy perc sem telt el, máris a nagyszénásiak kapujánál járt a labda, és ha már ott volt, be is fejeltük-rúgtuk a hálóba, de a bíró nem adta meg. Megint egy perc múlva a mi kapunknál kellett Bobvosnak mentenie, miközben összecsúszott kapusunkkal. Három perc telt el, mikor ismét nagy mentésnek lehettünk tanúi. A fiatal Rusz becsúszásának köszönhetően maradt a 0:0-ás döntetlen. A 31. percben Ugrai egy jobbról kb. 30 méterről keresztben átívelt lövést fejelt mellé. A 33. percben a kihagyott helyzet majdnem megbosszulta magát, mikor Szegi kapus elég szerencsétlenül ért labdába, amivel a frászt hozta a hazai nézőkre, mert a labda a kapu felé perdült, de szerencsénk volt. Még a félidő vége előtt megint szükség volt kapusunk bravúrjára, hogy a félidőre gól nélküli döntetlennel vonulhassanak le a csapatok.

A második félidőben továbbra is élvezetes játékot láthattunk. A 18. percben Kiss Lacit a fűvel tették egyenlővé a vendégek tizenhatosán belül, de a spori páratlan hidegvérrel semmit sem tett. Ez nem Kiss percei voltak. Egy perc múlva ismét a fűbe építve találta magát. Állandóan történt valami. Egy pofon, amit a bíró megint nem akart észrevenni, bezzeg a kisebbeket le tudta fújni. A pofon utáni megilletődöttségünket kihasználva a vendégek egy tumultuózus jelent során a hálónkba csempészték a labdát. 0:1. Az idő elkezdte szorítani a csapatot, ha pontot szerettek volna itthon tartani. Két perc telt el a bekapott gól után, mikor Kiss Laci lövését a vendégek portása a kapu elé mezőnybe tudta kitolni, amit vagy Ugrai, vagy Kovács Norbert a hálóba lőtt, de a spori ismét nem adta meg. Kiss labdaátvételénél a labda véletlenül a felkarjára pattant, de ekkor még továbbengedték az akciót, majd vélhetőleg erre alapozva hozta meg a bíró az ítéletet tíz másodperc múlva.

Nem a mi napunk volt, elég a két meg nem adott gólra gondolni, pedig jól játszott a Hunyadi. Mindenki tette a dolgát és egyáltalán nem játszottunk alárendelt szerepet a szervezettebb támadásokat indító vendégekkel szemben.  Sajnos a bírókról nem mondható el, hogy jól tették a dolgukat, sőt. Igazán megérdemeltünk volna egy pontot.

Hunyadi: Szegi Gábor (k), Borgulya János, Bobvos Ferenc, Rusz Zoltán, Csipai Csaba, Mochnács Tamás, Kiss László, Kovács Norbert, Rácz Rajmund, Tóth Attila, Ugrai Sándor. Cserék: Petrás Bence, Szabó Ferenc, Bagi László, Laluska Balázs, Rácz Attila, Bódi László.

Varga László edző: Nehéz ilyenkor bármit is mondani. A játékvezető nagy hibát követett el akkor, amikor következmény nélkül hagyta, hogy a vendégek 20-as játékosa a kispadok előtt szájba vágta a hazai játékost és ebből az akcióból gólt kaptunk.