in

A jövő klasszikusa

120621hcs

120621hcsHetedik verseskönyve jelenik meg hamarosan Hartay Csabának a prae.hu kiadónál. A beolon blogoló író-költőnek a 2008-ban kiadott gyűjteményes Nyúlzug című könyve óta írott és irodalmi folyóiratokban publikált verseit tartalmazza az új kötet. A verseskönyv szerkesztője Pollágh Péter költő, az ő fülszövege mellett Bereményi Gézának a gondolatai is olvashatók majd A jövő régészei címet viselő új könyvben. A címlaphoz felhasznált fotót és a szerzőről készített portrét Hegedűs János készítette. A kiadvány első bemutatója július 6-án lesz Békéscsabán, a KÖRF fesztiválon (http://korf.hu/). A szerzővel Kiss László író, a Bárka irodalmi folyóirat szerkesztője beszélget majd.

Részletek a kötet ajánlóiból Bereményi Géza és Pollágh Péter tollából:

„A nyolcvanas évek plüssei, a kilencvenesek négerbabái. Aztán a nagy fogadkozásokat, csinnadrattákat kettészeli egy új, ismeretlen század. Szociofób férfikor jön, alázat, csönd, szénaszag. Tiszta udvar, rendes ház. De van benne egy viharsarok. S minden éjjel pár centit nő a kerítés. Igen, első a munka, de megy fusiban a bütykölés: a ponyvák alatt már mocorog a hátsó kertben az időgép.”

(Pollágh Péter)

Verselése egyszerű szavakból szövi a sűrű hálót, álomba fordítja még a mai élet aktuális roncstelepét is. Autót vezet a túlvilágra, fölötte fogkrémet húzó repülő, asztalán kihűlt hotdog, kocsmájában egy teknős lakik. Jó azt tudni, hogy egy költő jár közöttünk. Ez az egy szerencsénk.

(Bereményi Géza)

Versek a kötetből:

A mása

Ami volt, a bútorok, régi cipők,
cipőkanalak, kisszekrény, a függönyök
már nincsenek, elraboltak mindent.

És jogosan, ez a legbosszantóbb.
De felépítettem újra, korhűen.
Ott állok és kinézek az ablakon.

Mama lent gondozza a virágokat.
Integet, szegény nem tudja,
hogy ez csak a mása az egykorinak.

Lemegyek és elmondom neki.
Nem értem, súgja, és visszaküld,
hogy vegyek fel egy kardigánt.

Kérjek a papától, ha nem hoztam,
neki van több is, még cipőt és sötét
nadrágot is ad, ha megyünk a templomba.

Otthonos ez a felépített múlt-makett.
Megerősít a tudatlanság, fogalmam sincs,
ki hány éves épp, s hogy öregszenek-e.

Leragadtunk ennél

Az élet megy tovább.
Nem. Most az egyszer nem megy tovább.
Leállunk. Jön a végtelen tipródás, várakozás.
Megáll az élet, dehogy megy tovább.

Hová menne tovább? Része voltál, nélküled leáll.
Leállnak az autók a pályán. Nem billen semerre.
Egál. Az élet megtorpan, megáll. Állunk a pirosnál.
A szél is vár, a frontok is. Nem törnek be.

Ez az idő marad, éppen nem tavasz.
Nem fakul tovább a színes falragasz.
Hová menne az élet? Elvitted magaddal.
Leragadtunk ennél, egyforma szavakkal.

 

Egy utca melankóliája

Ingatag távolság.
Függőhídként mozog a járda.
Mindkét oldalon szigorú
házfrontok néma áradozása.

Ablak néz rám, közelít.
Az asztalon kiszáradt váza.
Múlhatatlan délutánt játszik
a visszavont mozdulatok háza.

Odabent míves csillár.
Magas ágyak, árnyak.
Ugyanezt láthatják majd,
kik nélkülem visszajárnak.

A kerítésen túl moha terjed.
Fenyők hosszú, pikkelyes combjai.
A horizonton várakozó nap
távoli tűzfalra szeretne omlani.

Akik itt laktak, nem halnak meg.
Otthontalanságom újra átrendezik.
Az utcában minden azt súgja,
hogy megint ilyen múlt következik.

Vélemény, hozzászólás?

120620benka

Ballagás és tanévzáró

120621konyv

Kis könyv, nagy meglepi…