Nóra
Olyan könnyű kimondani azt, amit gondolunk! Szinte bénító ez a fajta szabadság.
Aztán persze mégsem úgy sülnek el a dolgok, ahogy azt szeretnénk. Találkozol valakivel, aki nagyon megváltozott, és ezt szóvá is teszed. És éppen ez az, amit nem kéne. De ezt csak utólag tudja meg az ember, ha szerencsés. Nagyon nagy sebeket lehet ejteni másokon, ha tapintatlanok vagyunk. És persze a mások élete sokkal érdekesebb, mint a miénk, sokkal több kivetnivalót találunk másban, mint magunkban.
Főleg ott lehet elviselhetetlen ez a fajta bélyegosztogatás, ahol az emberek összezárva élnek, kis helyen, kis falvakban, ahol eléggé ingerszegény a környezet. Ahol, szó szerint, jobb dolguk sincs, mint egymáson köszörülni a nyelvüket. Számos konfliktus okozója volt már a pletyka és az intrika. A közös a kettőben, hogy sosem tudni ki kezdte és honnan indult, és megállíthatatlan a hazugság áradata.
Ezeknek a pletykáknak a legnagyobb céltáblái az emberi kapcsolatok. Se szeri, se száma annak, hogy emberek azért vesznek össze, mert x ezt mondta, y ezt vélte látni, stb., stb. Mondok egy példát:
A közelmúltban egy ismerősön nagyon összetört lelkileg, mert kiderült az Igazság. Az igazság, amit mindenki tudni vélt, de tudni senki sem tudott. Egészen idáig. Vagyis kiderült, hogy az igaztalan vádakkal illetett ex barátnőjével nem azért ment gallyra a kapcsolata, ahogy azt a barátai sugallták. És ennek a srácnak most fel kell dolgoznia azt, hogy csalódott a barátaiban, hogy akiket a barátainak hitt hazudtak neki, és persze azt már ennyi év után nem lehet kideríteni, hogy ki is indította el a lavinát. És még ott van az is, hogy a bizalma nem volt teljes a lány iránt, akit szeretett. El tudjátok képzelni micsoda trauma ez?
Évekig hurcolni annak a terhét, hogy megcsaltak minket és ennek az ellenkezőjével szembesülni évek után, amikor már mindenki úgy-ahogy túllépett ezen?
Persze, hogy ez a srác most nagyon dühös, mert haragszik a barátaira, a lányra, akit szeretett, hogy miért nem hangoztatta vehemensebben az igazát (vajon akkor másképp alakul a sorsuk?), de legfőképpen saját magára haragszik, amiért hagyta magát befolyásolni a hazugságok által…
Szóval nem semmi ez a helyzet. A hazug és bántó szavak olyan bélyeget ütnek mindenki mellkasára, amit talán sosem lehet lemosni, hiszen látjuk, akkor is, amikor már nincsen ott. Csak úgy, mint Ágnes asszony, aki szétfoszlásig mosta véresnek látott lepedőjét…
Mi ebből a tanulság? Csak találgatni tudok… talán annyi, hogy ne higgyünk el mindent mindenkinek, és tegyünk erőfeszítéseket az igazság kiderítésére. De a legfőbb tanulság az lehet, hogy ne terjesszük a rosszindulatú és ártalmas pletykákat. Az igazság előbb-utóbb úgyis kiderül, még akkor is, ha mi azt már nem érjük meg.
Nóra
