Fiatalság bolondság

Mintha kamaszkorom egyik csíkos könyve elevenedett volna meg szombat este a Vízi Színház színpadán Eisemann Mihály – K. Halász Gyula – Kellér Dezső által jegyzett darab láttán. „Bán Sándor tenoristát imádják a nők, még a bakfisok is szerelmükkel üldözik. Négy fiatal lány megalapítja a Bán Sándorért Rajongó Bakfisok Klubját…” kezdődik az ismertető. Az alakulás Jozefin cukrászdájában történik, aki maga is Bán Sándor rajongó, de Jozefin nem bakfis, nem lehet tag, ezért egyéni akcióba kezd. Bán Sándor azonban Veráért rajong. Megemlítendő még Dodó az életművész Bán Sándor mindenese, aki többre vágyik, mint ami és Lajos, Jozefin segédje, aki természetesen szerelmes Jozefinbe. Ezen a ponton a szálak kuszálódnak, mindenki megakarja kapni, amit szeretne és ezért semmitől sem riadnak vissza. Ebből képtelenebbnél képtelenebb szituációkba keverednek. Ám ahogy egy lányregényben lenni szokott a végére minden a helyére kerül.

Könnyed, vidám darab mulatságos helyzetekkel, nagyon jó zenével és nagyon jó szereplőkkel. Bán Sándor szerepét Tóth Sándor alakította, aki szerepe szerint csak „kapkodta” a fejét az események láttán nem értett semmit. (Ez teljesen jogos volt a részéről.) Jól énekelt, jól játszott. A Dodót alakító Csadi Zoltán jól keverte a lapokat, sajnos sokszor nem úgy alakult ahogy kigondolta. Nagyon jó alakítás volt. A második legjobb alakítás az esete során. Babszit a rajongó klub elnökét alakító Polgár Csilla is nagyon jól hozta a bakfis elnöknőt, aki semmitől sem riadt vissza, hogy bebizonyítsa társainak, méltó az elnöki szerepkörre. De Ő volt az is a végére ráébredt mit tett és rendezi a dolgokat mindenkivel, így a helyére kerülnek a dolgok. Kedves, aranyos, néha utálatos szerepét remekül formálta meg. Fonyó Barbara Vera szerepében megcsillogtathatta kiváló énektudását. Csodálatos hangja van. Igazi dívaként jelent meg a színpadon. Lajos szerepét alakító Farkas Erik is emlékezetes alakítást nyújtott, esetlensége, Jozefin iránt érzett szerelme olyan dolgokat hoznak ki belőle, amit egyébkén maga sem gondolt. A darab legjobbja kétségtelenül és elfogulatlanul Lapis Erika Jozefin alakítása. Vagány, önálló lány. Szinte viszi az előadást. Láthatóan jól érezte magát a darabban (bár ez minden szereplőről elmondható). Énekhangját már többször megcsodálhatta a szarvasi közönség, tánctudását is megcsillogtatta a Kabaréban. Igazi amazont alakított, kedvesen szerethetően, mosolygósan, aki Bán Sándor iránt érzett rajongása közben nem veszi észre azt, aki mindvégig mellette van. Lapis Erika mindenképpen eséllyel indulhat a legjobb női főszereplő címért, mindkét szerepe miatt külön-külön. (Remélem a zsűri is így gondolja.)

A darab érdeme, hogy élőzenével, Cser Ádám / vagy Rákai Balázs zenei vezető irányításával történt. A darab koreográfusa: Ladányi Andrea volt (aki nem ismeretlen a táncot szeretők körében). A díszletet és a jelmezeket Vajas Zsófi tervezte. Mindkettő nagyon jó volt. A darab a dunaújvárosi Bartók Béla Kamaraszínház produkciója volt. Az előadást Tasnádi Csaba rendezte.

Tekintse meg galériánkat!