Babák Z
A mizantróp jelentése embergyűlölő, emberkerülő. A darabot Moliére 1666-ban írta, sokak szerint az író maga a Mizantróp. A darab Petri György fordításában és Quimby (Kiss Tibor) dalainak felhasználásával Bori Tamás rendezésében került színpadra. A történet szerint az emberek nem értik Alceste-et őszintesége, szókimindása miatt. Azt kérdezik: „bóhóc ez vagy beteg?” Barátja Philinte orvoshoz küldi, szerelme Céliméne azt kifogásolja, hogy nem úgy szereti, ahogy szeretni kellene. A szerelmes Éliante azt mondja: „Igen különc és fura, és mégis rendkívüli figura: abban, ahogyan mindent kihegyez, van valami nemes és hősies. Valami olyan ritka tisztaság, amit már alig ismer a világ.” Alceste álarc nélküli ember, ezt jelképezte az is a darabban, hogy, amíg minden szereplő arca fehérre volt festve, Alceste arcát a darabban törli tisztára, ami jelzi azt is nem vállal közösséget a többiekkel. Hogy miért vívja szélmalomharcát? Mert hazug, képmutató, korrupt világban nem akar élni. De létezik-e világ kompromisszum nélkül? A darab végére Alceste magára marad, és magára marad Celiméne is, aki azt a megoldást választotta, hogy a barátai háta mögött mondta el véleményét, ami a barátok tudomására jutott. Itt persze kellet valaki, aki mindezt kijátszotta, ez Arsinoé volt, aki Celiméne barátnője volt, de szerelmes volt Alceste-be, és Celiméne-t gyűlölte azért, mert Alceste Celiméne-t szerette és nem hitte el, hogy Celiméne is szeretti Alcestet. (Micsoda kettősség, barát és ellenség egyben.) Arsinoé az, aki kipakolja a lapokat ezzel barátból ellenséggé válik,ő Celiméne vesztét okozza, míg Oronte Alceste vesztét készítette elő. Ennek ellenére Celiméne nem vállalja a magányt Alceste-el, de a történtek miatt Ő is magára marad. A darab története dráma, az előadás mégis mulatságosan tart görbe tükröt elénk. A rendező nem akart „komor képet festeni”. „Én viszont egy olyan előadást szeretnék alkotótársaimmal létrehozni, amelyben ezeket a kérdéseket úgy járjuk körbe, hogy közben merünk röhögni magunkon” írja Bori Tamás rendező.
A főszereplő Alceste-t alakító Makranczi Zalán, a barátját alakító (Philinte) Jászberényi Gábor, és Szinetár Dóra Celiméne alakítása nagyszerű volt. Makranczi Zoltán egy jelenetben úgy dobta el a mackót, hogy nyilván eszébe sem jutott, hogy a mackó nem áll meg a színfalak mögött, és valószínűleg a Körösbe került. Szinetár Dóra a végén igazi könnyeket csalt elő szeméből, de mindketten, amikor felemelték hangjukat, annak éle és jelentősége volt. Jászberényi Gábor Philinte-ként barátját féltve, próbálta a helyes mederbe terelni, de erőfeszítései nem jártak sikerrel, nagyon jó alakítás volt. Ő volt az is a közönség felé néha „kikacsintva” tompította a történet komorságát. Jó volt a két ellenfelet játszó Kóti Helga a barátnő-ellenség és Perjés János Oronte szerepében, Céliméne szeretve és Alceste ellenlábasaként (aki barát akart lenni, de Alceste nem akarta ezt a barátségot). Meg kell említeni az élőzenét, akik közreműködtek beleépülve a darabba az állandóan jelen lévő dobos (szerintem, de lehet, hogy tévedek, mert sehol nincs kiírva) Bori Tamás rendező, zenei vezető, a harmonikán játszó Szabó Ádám, a gitáron játszó Kutik Rezső és néha erősítéskén a szintén gitáron játszó Jászberényi Gábor.
Aki megvette a CD-t azon rajta van a „Most múlik pontosan” című dal is, ami a darabban nem hangzott el, méghozzá két feldolgozásban is az egyik dalt Szinetár Dóra énekli, a másikat Makranczi Zalán és Perjés János énekelte fel. A CD-n 16 dal található.
Végeredményben egy nagyon jó darabot láttunk nagyon jó szereposztással, nagyon jó zenével. Aki akar elgondolkodik a történeten, de aki egy kellemes estét akart az is jól érezhette magát ezen a csütörtök estén. Ez az a darab, ami a nyelvezete miatt – „páros rímes hatodfeles jambusokban van megírva” – szerintem az egyik legjobb darab volt, az eddig látottak közül.
Fotó: Ignácz Bence / A-TEAM
