Emléktolulás

121012emlek

121012emlekEmléktolulásra invitáltak négy köztiszteletben álló szarvasit az Országos Könyvtári Napok rendezvénysorozat keretein belül a Városi Könyvtár dolgozói. A közelmúltban lezajlott “Élő emlékezet” című esemény vendégei Litauszky György, Sztrehovszki Zsuzsanna, Varsányi Gyula és Dina Mihályné életük egy-egy, esetleg több emlékezetes állomására emlékezett. A kérdezőbiztos szerepében elsőként korábbi szomszédjától, Litauszky Györgytől érdeklődött dr. Kutas Ferenc. Gyuri bácsi hivatalosan lakatos volt. Nem hivatalosan ezermester. Ő készítette az első motoros sárkányrepülőt Szarvason. Legutóbbi szerkezete egy hidraulikus fahasogató gép volt.

Másodikként Sztrehovszki Zsuzsa nénitől tudtuk meg, hogyan lett tanyasi tanító. Zsuzsa néni orvosnak készült, ám egy véletlen folytán egyszer csak a Galóhalmi iskolában találta magát. Itt még volt alkalma közelebbről tanulmányozni azokat, a mai liberális nevelés által száműzött, de az ő tapasztalatai alapján hatékony nevelési módszereket, mint pl. egy jó helyen, jó időben elhelyezett atyai pofon. Lehet, hogy ma is működne ez a módszer, ha a gyereket haza küldi a tanár, akkor a szülő otthon a megállapodás szerint járt el a gyerek arcának viszonylatában.

Harmadikként a korelnöktől, a 93 éves Varsányi Gyulától érdeklődött dr. Kutas Ferenc fiatalkoráról. Gyula bácsi kereskedő tanonc éveiről mesélt. 1931-ben, 12 évesen kezdett a Deák Ferenc – Arany János sarkán levő Baán-boltban. Akkor majd minden sarkon voltak ilyen boltok. A tanoncoknak mindig a napszaknak megfelelően kellett köszöntenie a vendéget. Boldog békeidők! Gyula bácsi vallja, korral jön meg a bölcsesség. Ő például már tudja, hogy nem fog fiatalon meghalni. 88 éves korában írta első cikkét. Azóta évről-évre jelentkezik eggyel a Szarvasi krónikában.

Utolsóként Dina Mihályné emlékezett pályája kezdetére. Nevelőszülei cukrászok, és mint olyan, osztályidegenek voltak. Orvosi egyetemre szeretett volna menni, de ezért nem vették fel, így védőnő lett. Az egészségügy minden bugyrában dolgozott. Meleg szívvel, név szerint emlékezett meg minden munkatársáról, de különösen kettőről, Csörsz doktorról és a jó humorú Lohr doktorról. A kölcsönös tisztelet egész pályája során végigkísérte.

Az emlékek további tolulásának Kutas tanár úr szigora szabott határt, aki mindenkinek 15 percet engedett mesélni.