Babák Z
Bekövetkezett. Mindenki tudta, hogy így kellett lennie, mert másként nem lehet. De a tény, amit az agy felfog, azzal a szív nem boldogul.
Csak mondogatja az ember a Kosztolányi-sort: „…szívem visszadöbben -/ halottjaim is itt-ott, egyre többen -…”
Már megint eggyel többen.
Bekövetkezett. Mindenki tudta, hogy így kellett lennie, mert másként nem lehet. De a tény, amit az agy felfog, azzal a szív nem boldogul.
Csak mondogatja az ember a Kosztolányi-sort: „…szívem visszadöbben -/ halottjaim is itt-ott, egyre többen -…”
Már megint eggyel többen.
Meghalt Árvai Pál apa, férj és nagyapa, Árvai Pál Tanár Úr, Igazgatóhelyettes Úr, Igazgató Úr, Árvai Pál Alpolgármester Úr, Művelődési Osztályvezető. Lehetne még sorolni a titulusokat, de felesleges, hiszen a hivatalos krónikák ezzel lesznek tele.
Sokunknak, a szerencsésebbeknek Ő egyszerűen Pali bácsiként marad meg, így is jelentette és jelenteni fogja mindazt, ami, az imént felsoroltatott.
Ki is volt Ő a Vajdában? Volt kisdiák és nagydiák a szép iskolában, Nádor Igazgató Úr korában. Volt 1959-től 1994-ig tanár, igazgatóhelyettes és igazgató, s ezen évek során sokan nőttek fel szárnyai alatt.
Szigorú, de igazságos alakját gyakran idézték fel tanítványai nyugállományba vonulása után is. Ha megjelent diákjai körében, ők elcsöndesedve köszöntötték a kiemelkedő tanárt és igazgatót.
Kiválóan ismerte az iskola történetét. Régebbi és újabb események felidézésekor, gyakran hangzott el a biztatás: kérdezzétek meg Pali bácsit. Nem kellett csalódnunk sohasem. Legyen az száz évvel ezelőtti múltunk, vagy a már általunk is megélt események felelevenítése. Szavára nem lehetett nem odafigyelni, véleménye mindig megalapozott volt, melyet az egyre múló évek egy életút tapasztalatával vérteztek fel.
Vezetőként különböző politikai rendszerekben kellett szeretett iskoláját sikerre vezényelnie: kijárni ezt vagy azt, profilt váltani, kollégák érdekében intézkedni, mindezt az adott időszak játékszabályaihoz igazítva.
Tette csendesen, de kitartóan, sikerrel. Megtalálta a célhoz vezető utat, módszert: tájékozódott, kikérte mások véleményét, de a döntés felelősségét sosem hárította másra, vállalta azt.
A rendszerváltás kezdetén az iskolavezetés mellett részt vállalt az új berendezkedés kialakításában.
Nyugalomba vonulása után az Öregdiákok sorait erősítette tapasztalatával, iskolaszeretetével. Megadatott neki, hogy látta a Vajdát visszatérni az evangélikus iskolák sorába. Talán ezt még meg akarta várni …
Aztán bevégezte földi pályáját, mi pedig tudjuk, hogy így kellett lennie, mert másként nem lehet. De a tény, amit az agy felfog, azzal a szív nem boldogul. Csak mondogatja az ember a másik Kosztolányi-sort:
„Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él…”
Vajda Péter Evangélikus Gimnázium Nevelőtestülete
