Babák Z
„Ádvent első gyertyáját a földre született, megváltó Krisztusnak, a második gyertyát a majdan visszatérő Jézus Krisztusnak gyújtjuk, a harmadik gyertya a miénk. A miénk azért, mert a sok nehézség ellenére megmaradtunk a keresztény hitben és egymás mellett. Megmaradtunk, mert a tiszta forrásból iszunk, ami erőt ad és ezért marad meg a mosoly az arcunkon.” Szabó János iskolalelkész ezekkel a gondolatokkal köszöntötte Ádvent 3. vasárnapján a újtemplomi csillagváráson mindazokat, akik eljöttek a templomkertbe az gyertyagyújtásra. A gyermekek már kora délután együtt voltak a gyülekezeti teremben: bibliai történetekkel ismerkedtek, karácsonyi énekeket tanultak és kézműveskedtek. Csillogó szemmel, a délután élményeivel gazdagodva ők is kijöttek a kertben lévő ádventi koszorúhoz.
Mindenkinek mosoly ült nem csak az arcán, hanem a szívén is. Megvidámított bennünket Galát János harmonika-játéka, családja éneke.
Molnár Pál felügyelő Fekete István szavaival gondolatban a Téli berekbe vitt el minket és a jól ismert szereplők –Matula bácsi, Tutajos és Bütyök- Karácsony estéje a Szenteste békességét hozta közelebb hozzánk.
A zord hideg ellenére még sokáig együtt maradtunk. A felnőttek, fiatalok egy-egy pohár forró ital és sült gesztenye mellett beszélgettek, a gyermekek pedig vidáman játszottak.
Az esti harangszó vetett véget a szép alkalomnak. Még sokáig csengtek a fülemben Fekete István szavai: „..elmúljon, ami rossz, épüljön, ami rom, gyógyuljon, ami seb, puhuljon, ami harag … s ne szálljon soha harangszó a bosszú és fájdalom üszkei felett.”
MKM
