Babák Z
Szarvasi lehet az Év Embere. A Békés Megyei Hírlap és a Beol.hu internetes portál idén hatodik alkalommal hirdette meg a rangos versenyt, amely azok között dől el, akik a 2012-es esztendőben maradandót alkottak és haladó látásmódjukkal előremozdították szűkebb-tágabb hazájukat. Ők a hét emberei, akik között öt szarvasi származásút is felfedezhetünk. Írásainkban őket mutatjuk be, lehetőséget biztosítva ezzel történetük megismerésére, szemléletük, gondolkodásmódjuk átadására. Dr. Bakos Jánossal, a Halászati és Öntözési Kutatóintézet volt tudományos főmunkatársával beszélgettünk.
– Nemrégiben vetettünk egy pillantást a versenyre és az internetes szavazás alapján, néhány száz szavazat fölénnyel jelenleg az első helyen áll. Mennyire lepte meg ez az eredmény?
– Nagyon meglepett. Már maga a tény is, hogy bekerülhettem ebbe az 50 fős csoportba, akik közül kikerül az Év embere. Nem is gondoltam rá, hogy a hét embereiből állítják össze a jelöltek névsorát. Rendkívül megtisztelőnek tartom a jelölést és az esetleges győzelem esélyét.
– Ha visszatekintünk a kezdetekre, egy érdekes felfedezést tehetünk. Igaz az, hogy a horgászatot cserélte fel a halászatra?
– Teljes mértékben. Gyermekkoromban, Békéscsabán már előszeretettel figyeltem a horgászokat a Körös-holtág mellett. A halat is már 5-6 éves koromban megszerettem és ez motiválta az egyetemi felkészülésemet is. A gödöllői Agrártudományi Egyetem állattenyésztési karán végeztem, de az elsőm perctől fogva a hal állt a stúdium középpontjában. Igyekeztem az ott szerzett tudást úgy rögzíteni, hogy az utam végül a halhoz vezessen.
– Egyfajta potenciált látott meg ezen a területen vagy a hal szépsége és az általa kínált tudományos lehetőségek vonzották?
– Mindkettő. Mint ahogy említettem, diákkoromban sokat horgásztam. Abban a pillanatban azonban, hogy kezembe került a hal és megkezdtem ezzel kapcsolatos tudományos tevékenységemet, mintha mindezt elvágták volna. Soha nem horgásztam többet. Ez számomra is részben megmagyarázhatatlan. Egyszerűen megsajnáltam a halat. Ettől kezdve hal szépsége és a genetikai munka által a hal természetének javítása motivált.
– 1958-tól ’90-ig, vagyis több mint negyven éven át dolgozott egyetlen munkahelyén, a HAKI-ban. Eredményei közül leginkább a három, államilag elismert ponty hibridet és az élő génbankot emelik ki. Miben látja ezek jelentőségét?
– A kutatási munkám kezdetén felmértem, hogy a Magyarországon lévő és a külföldről behozott pontyfajták teljesítménye hogyan hasonlítható össze és milyen örökölhető különbségeket fedezhetünk fel közöttük. Ennek kapcsán beláttam, hogy csupán egy szelekciós munkával nagyon nehéz lenne eredményt elérni. A ponty érettsége ugyanis négy év, vagyis négy esztendő szükséges ahhoz, hogy a ponty szaporodjon és utódokat hozzon létre. Ez pedig a kutatómunkában rendkívül hosszú idő. Ezért a kutatásnak azt a lehetőségét választottam, amelyet már részben a növénytermesztésben vagy más állattenyésztési ágazatoknál korábban is alkalmaztak: a keresztezést. Kiválasztottam egy apai és anyai fajtát, amelyeket keresztezve reméltem, hogy az utódok jobb eredményt produkálnak, mint a szülők. Végül 150 különböző keresztezési kombináció eredménye lett az a 3 három keresztezés, amelyek valamennyi tulajdonságukban jobbak voltak, mint az átlag vagy azok a fajták, amelyekkel összehasonlítottuk őket. Az élő génbankra továbbá azért volt szükség, mert ha keresztezéssel dolgozunk, mindenképpen meg kell tartani azokat a tiszta vonalakat, amelyekből a termékenyebb hibridek jönnek létre. Ezért kellett létrehozni ezt a gyűjteményt, amely biztosítja a jövő generációja számára is ezeknek az alapfajtáknak a fennmaradását.
– Egész életében olyan tevékenységet végzett, amely nagy precizitást, türelmet és odafigyelést igényel. Ezek a tulajdonságok igazak Önre magánemberként is?
– Ez egy nehéz kérdés. De ha őszinte akarok lenni, talán túlzottan is igazak rám ezek a tulajdonságok. Ha ugyanis valakitől a munkája ezt követeli meg, akkor mindezt egy idő után haza is viszi. Belátom, néha szükség lenne rá, hogy egy kicsit nagyvonalúbban hozzak döntést. Meg kell tanulni a kettőt ügyesen ötvözni.
– A horgászat ugyan elmaradt, de vajon a hal maradt-e? Milyen gyakran kerül hal az Ön asztalára?
– Nem túl gyakran, pedig nagyon fontosnak tartom, hogy több halat fogyasszunk. Rendkívül egészséges, olyan tápanyagok, vitaminok vannak benne, amelyeket gyerekkortól be kell építenünk a szervezetünkbe. Az európai átlagos fejenkénti halfogyasztás eléri a 13-15 kg-t, Magyarországon mindez 3,8-4,5 kg. Én mindig azt vallottam, hogyha a borászok tudtak egy olyan propagandát csinálni, amelynek következtében ma már mindenütt a bort emlegetik, akkor a haltenyésztőknek és a halászoknak is ugyanezt kellene tenniük. Vannak természetesen ezzel kapcsolatosan próbálkozások, mint halas gasztronómiai napok, de hosszú még az út. A cél ugyanis az, hogy ne csak halászlevet és rántott halat fogyasszunk, hanem a halételek szerepeljenek már a gyerekek étlapján is.
Szavazni a Hírlapból kivágott, beküldött szelvényekkel és az internetes portálon keresztül lehet, ahol minden klikkelés egy-egy szavazat. A két szavazást a helyezési számokkal egyesítik, azaz az újságkivágások végeredményének helyezési számához hozzáadják az internetes szavazás eredményének helyezési számát, s akihez a legkisebb érték tartozik, ő lesz az év embere Békés megyében. Egyenlőség esetén a Békés Megyei Hírlapból kivágott szelvények helyezési száma dönt. A szavazás határideje január 20-a.
Hegedűs Éva
