Egy sportlegenda Szarvason

Wichmann Tamás kenus személyében világ- és Európa-bajnok sportoló vendégeskedett ma Szarvason, a Tessedik Sámuel Múzeumban. Azért jött, hogy a helyi sportolókat és az érdeklődő diákokat végigkalauzolja a tragikusan fiatalon elhunyt olimpiai bajnok, Kolonics György életét bemutató kiállításon.

A 65. születésnapját ünneplő Wichmann Tamás egyike Magyarország legsikeresebb sportolóinak. Ő nyerte el legtöbbször, szám szerint 37-szer a magyar bajnoki címet. Tizenötször volt világbajnok, háromszor Európa-bajnok.

Lapunk kérdésére, miszerint nem bántja-e, hogy az olimpiai aranyat egyszer sem sikerült megszereznie, így válaszolt:

– Ez nagyon fáj nekem. Amikor ugyanis tizennyolc évesen elkezdtem a sport-pályafutásomat, éppen azt a célt tűztem ki magam elé, hogy egyszer majd az olimpiai dobogó legfelsőbb fokára állok és nekem játsszák el a magyar himnuszt. Húsz éven át voltam aktív és sikeres sportoló. Elértem mindent, amit lehet, de olimpiai bajnoki címet nem szereztem, a második helyre szorultam. Szinte egyetlen nap sem telik el úgy, hogy ez ne jutna eszembe. Nem sikerült feldolgoznom, de változtatni már nem tudok rajta.

A jeles sportember azonban a vidámságát ennek ellenére is megőrizte, ennek ékes bizonyítékaként néhány tréfás kajakos nótát is elénekelt szarvasi közönségének. Előbb azonban hosszasan mesélt Kolonics Györgyhöz fűződő kapcsolatáról. Mint mondta, ma is élénken emlékszik arra, amikor 1991-ben először találkozott vele Csepelen.

– Itt láttam először versenyezni. Koló akkor még nagyon fiatal volt, de már érezni lehetett, hogy az tudása elég lesz ahhoz, hogy sikereket érjen el az olimpiákon és a világbajnokságokon. S ez nagyon hamar be is következett, mindent megnyert, amit lehetett. Tragikus halála mindannyiunk számára nagy veszteség, sportolóként és emberként is csodálatos példakép volt ő – mondta Wichmann Tamás.

A tárlatvezetés után a jeles sportember humoros oldaláról is megmutatkozott. Elmesélte, hogy az 1950-es években a kenus sporttársakkal együtt kitaláltak maguknak egy szentet. A széles vállú, falábú Szent Jupáthoz sok-sok dalt is írtak, melyekben időnként az edzőket és a versenybírákat is kéretlen szavakkal illették. Wichmann Tamás megpendítette tehát kedvenc gitárját, s dalra fakadt:

„Ó Szent Jupát, jöjj le hozzánk,
Nézd meg kenus népedet…
A lábaddal bunkózd le
a szakosztály-vezetőket…”

Tekintse meg galériánkat!