Nóra
Azért az indiánok tudtak valamit. Vagy legalábbis azok, akik a forró nyári hónapok utáni napfényes, derűs időt róluk nevezték el. Olyan hirtelen ért véget a nyár (és a szünet), de ezekhez a gyors váltásokhoz hozzá kell szoknunk, nemcsak az időjárás terén. Szóval nincs mit szépíteni ezen: hiányzik az indiánnyár, hiányzik a kellemes idő, a szép délutánok és a hűvös esték, a megnyúlt árnyak és az a bizonyos szüreti hangulat: a szép (vagy kevésbé) szép termés leszüretelése felett érzett büszkeség és elégedettség. Az a tudat, az az érzés, hogy beérett a munkánk gyümölcse.
Ilyenkor jó sétálni a kertben, a gyümölcsfák között, magunkba szívni édes illatát a nyárnak és az ősznek. Mert számomra az ősz gyümölcsillatú, napfény aromájú majd később avarszagú. De most…! Most csak hideg van, esik és nap is alig süt.
Emlékszem gyerekkoromban milyen elfogadhatóvá tette az ősz az iskolakezdést. Szép volt az idő, délután még szinte nyár volt, lehetett bandázni, a suli nem számított. De vajon most miért érint ilyen rosszul, hogy gyakorlatilag átcsúsztunk egy nedves, hideg, kellemetlen időbe?
Mert hiányzik az a kor, amikor még voltak ilyen indiánnyarak. Mentehetetlenül nosztalgikus vagyok, és talán az ősz hatása, de befelé forduló lettem érett koromra. Talán nem csak én vagyok így, hogy a bennünket érő túl sok inger éppen az ellenkezőjét váltja ki belőlem. Taszít, sőt, néha undorral tölt el az a sok felesleges információ, amit a nyakunkba zúdítanak, hát csoda, hogy a (megszépült) múltba révedek?
Pedig elég lenne csak néhány napfényes óra, egy kevés meleg és máris jobb hangulatom volna. Ám addig is egy csésze extrán csokis forró csokival a kezemben (endorfinok rulez!) elővettem a régi fotóalbumomat és egyszeriben ragyogó lett a napom! Elég volt csak elidőzni a több évtizedes képeken, jókat nevettünk a régi frizurákon és szemüvegeken, ruhákon és egy röpke órára nyár lett ismét, kissé tompa fényű, levegőben szálló porral és hajdani nagy sztorikkal együtt. Jó volt, szívet melengető, lelket emelő.
Egy valami azonban még mindig hiányzik: az igazi őszi alma íze, amit a „Szedd magad!” mozgalomban szedtünk, ágra kapaszkodva, létrán imbolyogva, úgy, ahogy volt: mosatlanul, ruhában megtörölve…
Nóra
