in

Pompás búcsú

Meseszép napsütés van kint, vétek ilyenkor a szobában lenni. Gyönyörűen búcsúzik a természet, ott van még a fák ágain a télre való körte, alma, birs. Ilyenkor döbbenek rá, hogy mennyire szeret minket Isten (vagy a természet, kinek hogy tetszik), hiszen a nyár és a meleg, az éltető melengető napfény nem hagy itt bennünket csak úgy, hanem pompás fináléval vonul el néhány hónapra. Mint egy ragyogóan tehetséges díva, aki a búcsúelőadását tartja hosszú ráadásokkal.

Mert valahol mi is ezt akarjuk, hogy soha ne legyen vége ennek a bőségnek, nem akaródzik felvenni a télikabátot és spórolnánk a fűtéssel is. Szóval jó nagyon ez a gyümölcsérlelő napsütés, a nem-annyira-hideg. Most jó kimenni a természetbe, most jó nagyon élni. Szép ez a búcsú így is. Főleg így, mert tudjuk, hogy röpke 4 hónap és az ébredés vár ránk.

Milyen szép megfigyelni, hogy az ember mennyire a természet része: bármennyire is eluralkodott a civilizáció, azért megmaradt bennünk valami nagyon ősi, valami nagyon természeti, nagyon természetes. Kellenek az évszakok, hogy jobban tudjuk értékelni saját változásainkat is. Kell, hogy tudjuk: ami véget ér, az egyszer újból életre kel, hogy mindig lesz tavasz, bármily sötét is az ég télen, hogy nincs minden veszve.

A szüret lassan véget ér, egyre-másra jönnek a szüreti mulatságok, az állatokat már behajtották, elszámoltak, jöhet a csendesség ideje. A hosszú estéké, beszélgetéseké, javítgatásoké és persze az elcsendesedésé. Mert jön lassan a karácsony, a Fény születésének ideje, amit illik csendes buzgalommal várni. S aztán ahogy megnyúlnak a jégcsapok az ereszen majd jön a hangos farsang ideje, az önfeledtségé, az örömé: hogy túléltük a telet. A kedvünk is kinyílik, mint az apró hóvirágok.

De addig itt van nekünk az ezer színbe öltözött ősz, az ízek, a birsek bódító illata, az egymáshoz koccanó diók hangja a vederben, egy minden érzéket felkorbácsoló és megmozgató időszak.

Szeressük egy kicsit jobban az őszt, tartogat még nekünk meglepetést!

Nóra

U.i.: és jöjjön egy nagyon szép, nagyon őszi, de nagyon derűs meglepetés.

„Mindenik embernek a lelkében dal van”

Torna a könyvtárban