Mégis, kinek a véleménye?

Világéletemben nem értettem a kritikusokat. Tudom én, hogy élet és halál urai a színművészetben, a zenei életben és a kultúra egyéb területein is, de valami mindig nyugtalanított velük kapcsolatban. Sokszor az volt az érzésem, hogy a pálya széléről mondják meg hogyan kell gólt lőni, és ha nekik lenne lehetőségük csinálni is azt, amiről véleményt fogalmaznak meg, akkor talán nem is menne olyan jól… szóval mindig volt egy amolyan „savanyú a szőlő” érzésem velük kapcsolatban.

És amióta itt van nekünk a facebook, már tömegével jöhetnek a vélemények, kritikák, gondolatok, ítéletek. És itt most szét kell választanunk a véleményeket, gondolatokat és a kritikákat, ítéleteket. Sajnos általános emberi tulajdonságunk, hogy ha lehetőségünk van rá, akkor ítéletet mondjunk mások felett. Pláne, ha ezt arc és név nélkül tehetjük.

Ugyanakkor nagy merészség kell kiállni a közönség elé az arcunkat adva a véleményünkhöz, gondolatainkhoz. Valamelyik nap is éppen belefutottam egy női blogger tömeges lehúzásába a facebookon, és egyszerűen szíven ütött, hogy milyen sok ember tart még ott, hogy ha a másikat lehúzom, akkor majd nekem milyen jó lesz, milyen elit, és szabadgondolkodó leszek, hej! Szegény szorongó, kisstílű emberek! Egyszerűen nem látják, hogy attól ők nem lesznek többek, ha másokat maguk alá gyűrnek verbálisan. Még nem érettek arra, hogy ezt felfogják. És ezt nem azért mondom, mert rajongója lennék annak a bloggernek, hanem azért, mert felháborított, hogy úgy törnek valaki feje felett pálcát, hogy az illetőnek nincs lehetősége kiállni önmagáért akkor és ott. Nem egy párbeszédről van szó, hanem egy ítéletről. Egyszerűen nem fair.

Ami pedig a véleményt illeti, a gondolat szabad, mindenki azt gondol, amit akar. És persze a következményei is őt illetik. Csak azt kéne megtanulni, hogy a másik véleményének a tiszteletben tartása azért alapvető emberi érték, érdemes lenne törekedni rá.

Ugyanakkor azt is el kell tudni fogadni, hogy lehet, hogy számomra semmit nem mond, semmit nem ad egy másik ember véleménye, de lehet, hogy egy embernek az életét változtathatja meg egy-egy gondolat. Helyükre kerülhetnek a dolgok, más megvilágításban láthatjuk az életünket. S ha már ezt eléri valaki a nyilvánosan megjelent gondolataival, akkor az már egy nagyon fontos eredmény. Aki tudja, csinálja utána.

Nóra